Szakácsi Eszter: 36 év

A FREYWILLE és a Blans.hu immár hagyományos költészeti pályázatán, a tavalyi évhez hasonlóan a művészet, a szeretet és a költészet összekapcsolására hívta olvasóit - az Anyák napjához és a Gyermeknaphoz kapcsolódóan.
Olyan verseket vártunk, amelyek a két élethelyzet: gyermekké válás, anyává válás, az anya dicsérete, a gyermek várakozása jegyében születtek. Ma átadtuk Szakácsi Eszternek a nyereményét.
 
A legjobb verseket mától közöljük az oldalunkon. A nyertessel indítunk!
Szakácsi Eszter egy anyukájával közös képpel is megajándékozott minket, így még közelebb érezhetjük magunkhoz a művét.
 

36 év


Ha egy szóval kéne:


a gondoskodás.


A soha el nem álló szél.


Magából nem engedő zárt titok,


talp alatt homok, késen az él.


Mint önmagát felhúzó óra, jár,


el nem csügged, vissza nem néz,


vele csupán gyalogolt az idő,


ő nem törmelék, mindig egész.


Ha összeveszünk, alig enged,


erős borostyán egy régi ház falán,


már nem csak anyuka, nagymama is,


adja az ég, boldog dédanya talán.


Az idő pontos, ki tudja mennyi,


mindig jó lenne több belőle,


azt mondta egyszer, nem fél ha vége,


szorosan ölelelem és tanulok tőle.


Túl pár viharon, megnyugszunk lassan,


vele még gyermek, kislány vagyok


visszanézve ő mindig ott volt,


és én is mindig itt leszek,


vagyok.


Kommentek