Jelinek Nóra: Ősasszony


Anyám áll, kőszikla, Budapest közepén.


Felette mély az ég, szélkígyó tekereg.


Szélkígyó sziszegve a hajába roskad.


Mennyi erőd is van Anyám, régóta, Teneked!


Repülök feléje, a betontengeren.


Sápadt arcok között barna bőrét látom.


Minden hajfonata kékes acélsodrony.


Mosolya átcsillan minden görnyedt háton.


Egyenesen rám néz, szemében harmatok.


S a Parlament, jé! Csak a nyakában – dísz.


Kavicsnyakláncocska. Nézem, és – hallgatok.


Körülötte imák… Ő csak magában hisz,


És igaza is van. Keble méltán dagad.


Túlvan száz viharon, harcon, de töretlen.


Kushad a Kossuth tér, félik az emberek.


Karjaiba hullok: most csak ő van nekem.


Kommentek