Téged milyen tűz hajt?

Mikor milyen. Mondhatnánk. Minden életszakaszban más és más. Egy azonban bizonyos. Vagy van, vagy nincs. Téged mi mozgat, mi inspirál, mi motivál? Miért vagy hajlandó felkelni nap, mint nap?

Gyerek előtt
 
Amikor végre kikerülünk az iskolapadból, és a többnyire saját magunk, vagy a körülmények választotta úton elindulunk, tele vagyunk lelkesedéssel. Mindent megteszünk azért, hogy az áhított életkörülményeket, javakat elérjük. Hajtunk, hogy legyen pénz kocsira, vagy jobb kocsira, lakásra, és persze új ruhákra, gyönyörű cipőkre, klassz napszemüvegre, hogy olyanok lehessünk, mint az álmainkban, vékonyabbak, ápoltabbak, hogy jusson pénz a kozmetikusra, körömre, vagy éppen el tudjunk menni moziba, színházba, nyaralni, utazni. Aztán ott van a siker, hírnév vagy éppen elismertség utáni vágy, ami szintén sokakat, sokunkat mozgatja. Nem ördögtől való ez, hiszen ki ne szeretné, ha elismernék, hogy jó abban, amit csinál. Aztán megint sokan nem is maguknak, maguk miatt, hanem éppen másoknak szeretnének megfelelni, és ezen dolgoznak, vagy éppen ezért dolgoznak, tesznek meg dolgokat. A barátért, a szeretőért, a házastársért, és még sorolhatnám.
 
Gyerek közben
 
A nagy átlag életében egy idő után elérkezik a „periódusváltás” és megszületik az utód. Szerintem, ha gyereke van az embernek, az nagyon klassz dolog, és sokáig biztosít megfelelő motivációt. Képesek vagyunk nap nap után olyan feladatokat is elvégezni, melyektől a hideg kiráz. Plusz munkát is vállalunk akár, hogy róla úgy tudjunk gondoskodni, ahogy azt mi elképzeljük. Ám ez az esetek többségében hatalmas csapda. Mivel egy hosszú távú „projekt” véghezviteléről van szó, szépen lassan elfeledkezünk álmainkról, és arról, hogy valójában mi kik is vagyunk, miért születtünk erre a földre, mit szeretnénk itt véghezvinni. Sokan azt gondolhatnák, hogy mindez önzőség, pedig nem az. A gyerekek tisztességes felnevelése nem jelenti azt, hogy nekünk meg kellene szűnni létezni, és csupán egy robot üzemmódban élni az életünket. Sok példát látni erre, leginkább az előző generációban, ahol a gyerek van fókuszban, ami önmagában nem lenne rossz, de az egyén, a szülő teljes mértékben alárendeli magát a gyerek körüli tevékenységeknek és lassan elfeledkezik önmagáról.
 
Gyerek után
 
Az évek múlásával a gyerek felnő, és ő ott marad egyedül, magányosan, hiszen a saját magával való kapcsolata teljesen megszűnt. Innen újra magára találni nem lehetetlen, de nehéz, és hosszú út, melyre útmutatás hiányában csak a legbátrabbak vállalkoznak. Létezik a másik véglet is, aki a gyerekek kirepülésével, nagykanállal eszi az életet tovább, és új dolgokban is kipróbálja magát, jógaórára jár, vagy maratonra készül, esetleg új dolgokat tanul, és beáll pedikűrösnek, mely újabb ajtókat nyit meg előtte. A legjobb talán, ha tudatosan készülünk minden egyes nagyobb változásra az életünkben, melyről tudjuk, hogy be fog következni, így nem csak a gyerek születésére, de a gyerek elköltözésére is. Mi lesz azután, miért kelünk majd fel reggel, stb. A gyerekek dolga ugyanis a kirepülés, és kell, hogy a saját életüket éljék, azért teljes mértékben ők vállaljanak felelősséget, csak úgy, mint mi a sajátunkért.

Kommentek