Szerelem forevör! Hiszel benne?

Hiszel az örök szerelemben? Nem? Pedig létezik, egészen biztosan tudom, hogy létezik. Csak egyetlen feltétele van, találkozz azzal az emberrel, akivel ez lehetséges.
 

És nem, nem kell arra gondolni, hogy na akkor tekintve a két milliárd földi lakost, akik a koruk és nemük szerint kapcsolódhatnának egyáltalán hozzád, gyakorlatilag semmi esélyed sincs. Nyugodt lehetsz, pont ott vagy, ahol lenned kell és ott találkozhatsz azzal az emberrel, akivel ez lehetséges. Tehát ezt tisztáztuk, efelől nem kell izgulnod.

Viszont van még egy másik, illetve elég sok bökkenő. Észre tudod venni, hogy az az ember, akivel éppen kapcsolatban vagy, az jelenti az igazi, egyetlen és valós társat számodra? Néztél más valakinek a szemébe úgy, hogy tudtad, egészen biztosan tudtad, az az ember a másik feled, neked van teremtve? És ha volt ilyen, meg is tettél mindent annak érdekében, hogy együtt élhessétek le az életeteket?

Sokan azt gondolják, miután átsuhant efféle gondolat az agyukon, hogy na akkor végre révbe értek. Vége a sok évnyi hiábavaló keresgélésnek, a sok boldogtalanságnak, csalódásnak, kiábrándulásnak, ami az igazi társ megtalálásának útját kövezte. És egy szempontból igazuk is van, mert ha ez az érzés kölcsönös, nagy szerelemben csúcsosodott ki valaha, ha megtapasztaltátok a menny és föld közötti létet, ha éreztétek úgy, hogy a másik testével és lelkével egybefonódva tökéletes minden, akkor az, hogy ez örökké, vagy ne legyünk ilyen farizeusak, amíg a testeken keresztül találkozni tudtok, vagyis a halálotokig, eltarthat.

De aki azt hiszi, hogy az első találkozástól az utolsóig nem lesz része millió próbatételben, az nagyon téved. A különbség a többi találkozással ellentétben csak annyi, hogy valahol, valamikor megszületett az az érzés, hogy őt nekem teremtették és engem neki. Utána ugyanúgy jönnek a gondok, az első szerelem elmúltával a hétköznapok, a másra vágyás, a szenvedés. És tudjátok miért? Mert az emberi természet ilyen. Amiért nem küzdöttél, szenvedtél meg, az oly értéktelen lesz számodra, mint az, amire sohasem vágytál. Meg aztán boldognak lenni és azt fenntartani sokkal nagyobb feladat ám, mint hagyni veszni és önsajnálatban fetrengve körbe hívni a fél világot tanúnak a jogos szenvedésedhez. A boldogságért, az örök szerelemért meg kell dolgozni, nem adják ingyen, hisz ha úgy lenne, mi értéke lenne? Mindenki boldogtalan szeretne lenni azonnal, hogy azon az érzésen keresztül érezze azt, hogy él.

Azon felül egy párkapcsolati boldogságban élni relatív unalmas is lehet. Hisz az izgalmat már nem az jelenti, hogy féltékennyé tegyem, hogy megszerezzem, hogy azt mondja szeret, hogy a szex nem egy olcsó jelmezbe bújtatott talmi élvezet legyen, hanem egy véletlennek még véletlenül sem mondható összeforrás. Mert ez mind adott. Egész egyszerűen annyi elég lesz, hogy a másik ott legyen melletted, és doszt. Doszt mindegy, hogy hol vagytok, mert az egészben annyi lesz csak a lényeg, hogy ő veled és te vele.

Úgyhogy, aki nagy izgalmakra vágyik, melyek mindig új utakra sarkallják, hát ne akarjon boldog párkapcsolatot, mert az egész világ egy unalomtenger ahhoz képest, amilyen a másikkal együtt töltött nap.

Hogy honnan tudod, ki az akit neked teremtett az ég? Hát tudod. Ránézel, nyitod a kaput, és mosolyogva elárulod, hogy úgy érzed, ti örökre együtt maradtok. Mert lehet, hogy előző életeken át is így volt, de hát ezt ki tudja pontosan? És kit is érdekel valójában. És az is kit érdekel valójában, hogy a másik ekkor még beleröhög az arcodba, mert neki még fogalma sincs arról, de neked van. Ha ilyet éreztél és nincs melletted, akivel ez megvolt, hát lehet, hogy elvesztettél valamit. De nem baj, mert a sors kegyes, és ha bezáródik egy ajtó, tényleg kinyílik egy másik. Lehet, hogy azért, hogy értékelni tudd, ha legközelebb egy másik ember mellett is lehetőséget kapsz így érezni.

De mindenhez munka kell és türelem. Várj, kérj és légy hálás. Küzdj, adj, szeress és légy hálás. Sok veszekedés, sok vita kísérheti az éveiteket, mikor csak az tartja benned a hitet, mikor ránéztél az ajtóban és akkor tudtad. De ha nem adjátok fel, ha szépen elpusztul rólatok az összes felrakódott sallang, ha már megküzdöttétek a magatokét, akkor már mertek szeretni. Akkor már nem lesz tétje a jaj kiadom magam, elárulom mennyire szeretem, most már majd nyeregben érzi magát és el akar tiporni nevű játéknak. És akkor lesz egy pár jó évetek.

Mert szeretni jó. Mert biztonságban lenni jó. Mert tudni, hogy sem te, sem a másik nem jelenthet senkinek sem többet, mint magatoknak, jó. Mert tudni, hogy van egy ember, aki úgy fogad el, ahogy vagy, az jó.

Ha megtaláltad, ha érezted ezt, mindent tegyél meg, hogy együtt legyetek, ne törődj vele hány éves vagy. Ne hagyd, hogy az elméd beleszóljon a megérzéseidbe. Ne érdekeljen a még túl fiatal vagyok, előttem az élet, ki kellene próbálnom még száz nőt vagy férfit, hogy eldönthessem, ő-e valóban az az ember, akivel az életemet le akarom élni. Vagy a már túl öreg vagyok ehhez és túl sokat csalódtam, hogy bízzak benne.

Mert már tudod, akkor és ott.

Merj szeretni!

Kategóriák: Egyéb

Kommentek