Vallás kontra élvezetek

Nem vagyok vallásos, a szó klasszikus, templombajárós, vallási eseményeken résztvevő értelmében. Mindig is úgy tekintettem a világra, hogy létezik egy ezt támogató, összerendező erő, amit hívhatunk Istennek, Allahnak, Buddhának, de inkább az elv a lényeg, mint a név.

És ha már Isten, rá úgy gondoltam, mint jóbarát, aki a boldogságomban segít, nem pedig, aki korlátoz és tilt. „Tiltva nevelsz, hazudni tanítasz”, ezt láttam tizenéves koromban egy ház falán graffiti formájában. Már akkor érteni véltem a mondatot, mert már akkor is a szabadságban és az őszinteségben hittem, és ebben is akartam élni. És élek ma is.
 
Épp ezért, amikor elkezdtem terapeutaként dolgozni, nehezen értettem meg, amikor még most, a XXI. században is azt hallottam, hogy az Isten majd megbüntet. Az Isten büntet meg, vagy Te magad? Az Isten korlátoz vagy azok a tézisek, hitrendszerek, amelyeket szüleid adtak át vagy beszűrődtek a külvilág által? Az Isten korlátoz vagy Te magad? Más korlátoz vagy Te?
 
A pácienseim javarésze nő, aktív éveikben vannak, tevékenyek, anyák, felnőttek, de néha több a kérdésük, mint egy gyereknek.
Így találkoztam Eszterrel, aki egy csodaszép, mosolygós nő, de az arcra redőket rajzoló mosoly mögött sok-sok görcs, feszengés áll. Külső szemlélő nem is érti hirtelen, honnan ez a sok felgyülemlett komplexus? Aztán szóba került a vallás és az a mód, ahogy neki átadták a hitet, ahogy néhány ember a családjában arra használt egy nemes dolgot, hogy valami önző, gátlástalan játéknak tegyenek ki egy embert. Egy gyereket. Hogy egészen kicsi korától fogva azt plántálják belé, neki vezekelni kell, ő egy bűnös lélek, csak az a jó, amit anya vagy apa csinál, születésétől fogva gyilkolták a saját személyiségét, arra tanították, fojtsa el vágyait, fogja vissza saját, önálló gondolatait. Merthogy Eszter önmagában nem létezik, ő csak egy másolata lehet a szülőjének, de persze ehhez rendesen kell viselkedni.
A szexualitás a gyermeknemzésre való- ez volt a mottó, ennek szellemiségében alakult a szexualitáshoz való viszonya vagy inkább iszonya.
 
40 éves korára egyedülálló, család által megvetett anya lett, akit a gyermek apja elhagyott, a család megítélése szerint az ő hibájából, mert nem volt elég alázatos. A család folyamatosan az orra alá dörgölte, hogy mennyire hálás lehet nekik, hogy még így is támogatják, ezek után, amit művelt.
De mégis mit művelt? 40 évig játszott a család szabályai szerint, aztán történt valami, nem egy hirtelen változás, nem egy elég volt üvöltés, de belül elkezdte valami feszíteni és teret kért. A saját énje, a személyisége, a saját gondolatai, vágyai, elképzelései.
 
Hosszú volt az út Magához, de végre megérkezett. Társra lelt, nem pasira, csávóra, jöttment lovagra, igazi társra, aki megajándékozta idővel, türelemmel, és élete első orgazmusával. És Eszter felszabadult, küzdött még a régi árnyakkal, de már nem hagyta magát. Erősödött napról napra, határozottabbá, céltudatosabbá vált. Nem engedett tovább a zsarolásnak, a szlogennek, hogy ő önmagában nem elég jó, hogy bűnös, vétkes.
 
Találkozott a szerető Istennel, akivel megbeszélték, hogy igenis jó dolog a szex és ez az élvezet neki is jár.
Eszter azóta élvezi a szexet és élvezi a hitet, élvezi a kapcsolatot Istennel, a földdel és az éggel. Megtalálta a vallást, amely keretet ad, de enged is, mely szerint lehet rossz napod, haragos a tekinteted, az Isten attól még szeret.
És így, mikor egy misén részt vesz, vagy csak éli mindennapi életét, képes vállalni azt a lényt, aki e testben kiteljesedett, bátran és örömmel élni azt, akivé lett.
Eszterré, akinek a mosolya most már igazi.

Kommentek