Tudatmódosult életek

Egészen megdöbbentett a felismerés, miszerint valóban, az emberek 99%-a boldogtalan. Ennek megfelelően az emberek 99 %-a használ valamilyen tudatmódosító szert azért, hogy elűzze azt a fájdalmat, melyet ezen tény okoz neki.

Van, aki az orvosok által legalizált drogokhoz nyúlogat, mint például a Frontin vagy a Xanax, van, aki az állam által legalizáltakhoz, mint a sör, bor, pálinka (ill. sok alfajtája ezeknek) és bizony van, aki a legalizálatlanokhoz. A lényeg a bódítás, a valóságtól való eltávolodás, legyen az ok bármi is. Igen, ezt várjuk a tudatmódosítóktól, hogy egy általunk elképzelt szebb valóságot lássunk, mivel elégedetlenek vagyunk azzal, ami körbevesz minket.
 
Nagyjából ezen a ponton szoktak azok a jó tanácsok jönni, hogy ugyan már, nézz körbe, mennyire szerencsés vagy ehhez vagy ahhoz képest, mennyi nyomor és probléma van körülötted, amelyek valóban megoldhatatlanok, a tiéd pedig egy úri szeszély. És lehet, hogy így is van, ám az emberi természet úgy működik (legalábbis Magyarországon), hogy szereti a problémákat megélni, átcsámcsogni, átérezni, magáévá tenni. És ehhez sokszor segítségül is hívja a bódító szereket.
 
A legelképesztőbb, hogy valóban sokszor az orvos gondolja úgy, jobb ha benyugtatózod magad, mintha beleőrülsz, és ez így kisarkítva azt hiszem igaz is. És valóban vannak olyan helyzetek, mikor a probléma túlnő rajtunk, ám a veszélyei az önbódításnak is nyilván itt kezdődnek.
Nem tudok aludni? Puff egy altató. Undok volt a főnököm? Huss egy üveg bor, és minden szebb. Nem bírom elviselni a páromat? Egy két sörtől úgy betompulok, hogy pont nem érdekel. Aztán eljöhet a pillanat, mikor már a legkisebb probléma is intoleranciát vált ki és automatikus mozdulatokkal kezelgetjük is. Hisz az orvos is megmondta, meg a szomszéd is ezt csinálja, és egyébként mindenki.
 
A legszélesebb körben elterjedt talán az alkoholnak bármely formája, hisz ahhoz elég tizennyolcat betöltöttnek lenni. Na persze vannak élvezeti alkohol használók is, akik nem feltétlenül a rosszkedvük elűzését szeretnék elérni, de ők is mindenképpen egy lazább, oldottabb jókedvet várnak tőle, egy módosult tudatállapotot, melyben az életkedv olyan magától értetődő.
Meg aztán legyünk őszinték, egy jó buli sem létezhet különféle behűtött manipulátorok nélkül, mi felnőttek. és most már kijelenthetően a legfiatalabb felnőtt korosztály sem gondolja úgy, hogy ezzel bármi probléma lenne.
Ugyan mindenki tudja, hogy problémamegoldásnak mindegyik pocsék, és az ígéretes órák, melyek megkönnyebbülve ülnek a mellkasunkon sajnos rövid idő alatt eltűnnek, és kegyetlenül kopogtat a másnap, amikor is a megoldatlan fájdalmak és gondok újra elölről kezdik gúnyos tevékenységünket.
De hát mit is tehetnénk, mikor az egész világunk a tünetkezelés fázisában leledzik, s csak nagyon kevesen mernek szembenézni azzal a ténnyel, hogy az okokat tárják fel és szüntessék meg, mert akkor a tünetek maguktól tűnnek el.
Az egyetlen lehetőség függőségeink elhagyására pedig az lenne, hogy megtaláljuk, mitől lehetnénk boldogok, és azért ezen az úton már sokan elindultak, jól látható nyomokat hagyva maguk mögött, hátha tudnak másoknak is segíteni. De ez is gyarló természetünk része. Miszerint szeretünk szenvedni, mert a szenvedésnek értéke van, a szenvedőket sajnálják, együtt éreznek vele, segítik. Meg aztán talán könnyebb is, mint elkezdeni változni, változtatni.
 
 
És hogy miért boldogtalan az emberek nagy része? Mert kilátástalannak látja a szabadulást a mókuskerékből, vagy olyan munkát végez, amit nem szeret csinálni, vagy olyat, amiből sokkal kevesebb is elég lenne, vagy ami a legrosszabb, nincs munkája és veszélyeztetve érzi a létét. Ha meg szereti a munkáját, pont annyi időt tölt vele, amennyi jólesik neki, és még elég pénzt is keres vele, akkor lesz ideje azon gondolkodni, miért boldogtalan a házassága vagy miért boldogtalan egyedül.
És nem vagyunk hibásak, mert már mi is így szocializálódtunk. A mi szüleink is lehúztak egy rövidet egy stresszesebb nap után, és azért ha visszanézzük az ő életüket, közel sem volt ilyen élet-halál harc, mint a miénk.
De azért mégis elszomorító tény, hogy Magyarország felnőtt lakosságának kb. negyede masszív alkoholista, aktív tudatmódosító gyógyszerhasználó felnőtt pedig a másik negyede.
A többiekről pedig nincs adat, de én a környezetemben nem is ismerek embert (talán egyet), aki kifejezetten kerülné az alkoholt és teljes józanságban töltené el az életét. Így szocializálódtunk, viszont általunk a gyerekeink is így fognak, persze az ő életükben örülünk, ha csak az alkohol jelenti majd a jókedvre derülés egyetlen formáját.
 
Aztán gondolom majd a nagyon távoli jövőben, egyszer csak összedől az egész és mindenkinek elege lesz a szorongásból és élhetetlen életből, a kis magukra talált maroknyi emberkék egyre többen lesznek, és olyan létforma fog kialakulni, mely sokkal több örömöt lel másfajta energiák hasznosításával, és eszébe sem fog jutni, hogy elbutítsa magát a szokásrendszer szerint.
De addig még sok-sok benzodiazepin lesz a felírt gyógyír, sok-sok alkohol lefolyik a torkokon, álságos megkönnyebbülést okozva, hisz a tőlük várt megoldás lehetetlen.
Mert az életkedvet, életszeretetet egész bizonyosan máshol kell keresnünk, ahhoz pedig el kell indulni a belső úton, ez az egyetlen lehetőség, amennyiben nem a tünetkezelést választjuk.

Kommentek