Tartsd meg a barátaidat!


Annyit beszélünk a párkapcsolatok óvásáról megtartásáról, az ahhoz szükséges tippekről és trükkökről, ám kevés szó esik a barátságok ápolásáról. Pedig azok a kapcsolatok is lehetnek életre szólóak, egymást segítőek. Hogyan kell a barátságot fenntartani az évek múlásával? Nincsenek konkrét receptek, de mégis érdemes pár jó tanácsot megfogadni. Lássuk csak néhány tippet azoktól, akiknek sikerült.


Egyszerű kis semmiségek


Ahogyan az évek rohannak előre, úgy változik a világ körülöttünk. Emberek és barátságok jönnek, mennek, ám valószínűleg a nagy többség tudja milyen az, amikor fél szavakból megértettük egymást, a szép emlékekre gondolunk, a közös balatoni nyarakra, a flörtölések megbeszélésére, aztán a nagy beszélgetésekre, esetleg összeveszésekre, kibékülésekre. Később jön a munkahely, születnek a gyerekek, esküvőkön, válásokon vagyunk túl, mindezt talán együtt, egymás tükrén keresztül is megélhettük. A gyerekkori barátságok általában tartósabbak, mint amelyeket felnőtt korunkban kötünk, de ez sem kőbe vésett. Egy dolog azonban közös bennük, valamilyen szinten energiát, időt kell beletenni ahhoz, hogy működjön a dolog, és élő maradhasson, hogy a találkozások alkalmával ne kínos csendben üljünk egymással szemben, a keserű, „mit is keresek én itt ezzel az ismerős ismeretlennel” érzéssel a szánkban. Nem a nagy dolgok számítanak, és nem, nem kell órákat lógni a telefonon, vagy a messengeren. Egészen egyszerű kis semmiségek is elégségesek. Egy egyszerű „gondolok rád” sms is jól esik, vagy egy fotó. Persze nincs is annál klasszabb, ha együtt mehetünk moziba, mint a régi szép időkben, de ez nem mindig kivitelezhető…


Lássuk csak, mit tesznek meg az emberek azért, hogy ne veszítsék el a barátaikat.





Mindig küldök a nyaralásról képeket


Kettőnknek együtt hat gyereke van, és az óvoda óta tart a barátságunk. Az őszi téli időszakban azért nem tudunk találkozni, mert valamelyik mindig beteg. Nyáron meg ugye mindenki máshol nyaral. Mégis szeretünk egymásról tudni, írni viszont nincs időnk. Így képeket küldünk egymásnak, hol voltunk, mit csináltunk. Leginkább a nyaralások alkalmával persze. (Zsóka 41 éves)


Egy hónapban egyszer egy este


Mi egy hónapban egyszer tudunk találkozni, nyolc óra után. Akkor elmegyünk egy klassz kis teázóba, és egész este be nem áll a szánk. Először ő „update”-el engem, ahogy mondja, aztán fordítva. A gyerekekről szigorúan egy szót se szólunk! Már tizenöt éve vagyunk barátnők. (Zsófi 28 éves)


Ablaktörlő alatt hagyott figyelmesség


Tudom, hol parkol, de sokat dolgozik. Tudunk egymás dolgairól, és néha nekem könnyebb egy kis cetlit hagynom az ablaktörlője alatt, egy sorral, mondjuk, hogy meg tudod csinálni, vagy kitartás, az éppen aktuális élethelyzetétől függően. Olyan is előfordult, hogy egy szelet csokit hagytam ott neki, mert tudtam, hogy nincs ideje reggelizni. ha jól számolom, több mint húsz éve ismerjük egymást. (Blanka 32 éves)


Képeslapot küldök nekik, ok nélkül is!


Persze, hogy van okos telefonom, de a képeslap, amit hagyományos módon kap az ember az egészen más. Belenézel a postaládádba, és ott pihen a nevedre címzett kis boríték. Nincs is annál izgalmasabb, mint kibontani, éppen ezért rakom a képeslapokat borítékba, hogy tovább tartson a varázslat. Direkt nem a nyaralásról küldök nekik lapot, hanem általában csak úgy. Évente egyet, maximum kettőt. De utána mindig felhívnak, jót beszélgetünk, sőt biztos, hogy találkozunk is. A képeslapra nem szoktam sok mindent írni, nincs is rá időm, csak pár sort, mi van velem, és persze kérdezek is. Ez egy olyan lehetőség, hogy elmondhatom, milyen sokat gondolok rájuk, és hogy fontosak az életemben. Egy képeslapot eltesz az ember, talán még a hűtőjére is kiragasztja. A netes üzenetek pedig egyszerűen csak eltűnnek a nagy fekete lyukban. A legrégebbi barátnőmmel több mint harmincöt éve tartjuk a kapcsolatot. (Eszter 59 éves)


Bogáti Gabi

Kommentek