Talán csak a hormonok…


Talán csak a hormonok miatt gondolok rád mostanában többet. Talán minden ilyen időszak, amikor a múltban keresem a kiégett képeket róla, a hormonok miatt kísért. Talán az egész, ami köztünk volt, az is csak a hormonok játékára fogható. Talán se a szív, se a lélek nem olyan fontos összetevő. Csak a hormonok...
 
Kíváncsi leszek, hogy mit kutatok majd, miről ábrándozom, ha minden kép elenyészik rólad az idővel.
Mi lesz, ha többé nem lesz honnan merítenem?
Gondolok majd másra... nem gondolok majd semmire?
Mire lesznek jók a hormonok, ha nem izgathatnak többet miattad?
 
Azok a nagy beszélgetések... Nem is voltak olyanok?
Ha ma hallanám magunkat, akkor csak legyintenék, hogy: ki ez a két középszerű ember, aki bénán kerülgeti egymást és az életet?
Ha ma látnám magunkat, akkor csak azt látnám, ahogy félve csúszunk egymás mellé? Ahogy az ágyban heverve egyszer csak a szóból tett lesz, és egymáshoz ér a bortól száraz ajkunk.
 
Ma is hallom a szívverésed, ma is hallom, ahogy levegőért kapkodsz, és ahogy kapkodom én is.
 
Ezek csak a hormonok...
Ezek csak a hormonok?

Kommentek