Találkozzunk a flow-ban!

Ismered azt az érzést, hogy jó helyen vagy jó időben, és az élet tényleg határtalan mennyiségben ontja rád a jóságát és a szépségeit? Hogy valahogyan minden úgy történik veled, ahogy kell, hogy történjen. Olyan ajtók nyílnak meg, melyek eddig nem, és most már pontosan tudod, hogyan lehet ebben az érzésben lubickolni, és legfőképpen, hogyan lehet belekerülni.


Ismered azt a mondást, hogy „segíts magadon és az Isten is megsegít”? Akkor jó, mert igazából csakis erről van szó.


Hány olyan embert ismersz, aki minden kesergése mellett is úgy tűnik, nagyon is szeret szenvedni és a szenvedés és önsajnálat langyos mocsarában tapicskolni? Sokat panaszkodik, mindig történik valami rossz vele, mindig van min idegeskedni, bosszankodni, mást hibáztatni. Rendszerint nagyon fáradtnak is érezheted magad az ilyen emberektől, mert szabályosan elszippantja azt az energiaszintet, amit te kőkemény munkával érsz el nap, mint nap.


A panaszkodók irigyek is, mindig lesik a környezetünk, s ha valakinek jól megy, rögtön ítélkeznek felette.


„Persze, neki könnyű, mert ez segíti, az segíti, annak adott az anyukája ennyit, annak az apukája annyit, bezzeg nekem senki sem segít, én magamra vagyok utalva, egyedül vagyok, sajnáljatok kérlek nagyon-nagyon.”


Amit én most hétvégén tanultam, sosem fogom elfelejteni. Mégpedig azt, hogy szerencse nincsen, csakis hozzáállás, mely akár igen „szerencsés” környezetet is teremthet. Egy optimista ember, tele bizalommal a világ felé például valószínűleg a legjobb helyzetekbe, állásokba, kapcsolatokba kerül, amit egy irigykedő, örök panaszkodó egy kézlegyintéssel elintéz, hogy „micsoda szerencséje van”.


Az már nem érdekli, hogy mennyi ideje és energiája ment el annak az embernek, aki bizalommal fordul a világ felé, hogy a hozzáállását megtarthassa vagy egyáltalán kialakítsa. Mennyi önismereti munka van a mögött az ember mögött, aki nem szeretné, ha a világ negatív oldala húzná be, nem szeretné, hogy a világ egy megvalósított rémálom legyen.


Amennyiben szeretnél te is tenni azért, hogy jól legyél, hogy megértsd a saját működésed, életed, léted értelmét, nagyon a mélyére kell ásni, és nagyon biztos, hogy ez segítség nélkül nem sikerül. És segítséggel is pokoli sok munka van vele, de ha valami, hát ez megéri. Minden egyes felismeréssel könnyebb lesz a batyud, míg a vége egy örömteli állapot, amiből igazán senki és semmi sem tud lerántani.


Elképzelhetetlen?


Pedig én ismerek embereket, akik ilyenek, és a saját bőrömön is tapasztalom, milyen egyszerű a világ, ha nem akarunk szenvedni.


Eddig én egyetlen terápiával találkoztam, mely valóban hasznos volt, és nem egy önjelölt pszichológus szeretett volna rajtam segíteni húszezer per óráért, aki könyvekből megtanulta mit hogyan kell definiálni és mérlegre tenni. Úgyhogy nagyon körültekintően kell eljárni, mikor egy külső segítséghez fordulsz, és ha több mint egy éve jársz egy helyre, és változás gyakorlatilag nem történt, akkor te biztosan rossz helyen vagy, és terapeuta függő lettél (de ez egy másik cikk témája lesz).


Nem, egyáltalán nem egyszerű folyamat lebontani a ránk rakódott terheket, mely egyébként nem más, mint sajátunknak tekintett, de a valóságban egyáltalán nem hozzánk tartozó látásmód/viselkedésmód. Ez egyszerűen növekedésünk által lesz a miénk, külső behatások által. Védekezünk, támadunk, bizalmat vesztettek leszünk, aztán megszokjuk, hogy a szenvedésben találjuk meg az élvezetet. Elég perverz, de azért mi ügyesek vagyunk és megoldjuk. Vergődünk kéjesen a szenvelgésünkben, miközben, mint egy pánikbeteg, valósnak érezzük lelkünk fájdalmát, a világ igazságtalanságát velünk szemben. Csakhogy, bár a pánikbetegség súlyos, akár szívrohamszerű testi tünetet is produkálhat, sosincs valódi szívroham, mindig a halálfélelem áll mögötte. Ugyanígy a szenvedésben megtalált öröm csak fájdalmat okoz valójában, még ha nincs is valós ok a szenvedésre. Ám a környezetet rettenetesen megterheli, és bizony nem egyszer nemhogy sajnálatot nem vált ki, hanem inkább menekülést. Ki kíváncsi egy másik ember idegrohamaira, bajaira, minket is behúzó negatív energiaszintjére?


A válasz egyértelmű. Úgyhogy egyszerűen meg kell találni azt a segítséget, mely hatékonyan kiírtja a tudatalattinkból a gyomot, hogy végre virágba borulhassunk mindenki nagy örömére.


És igen, szuper érzés flow-ban ( nehéz lefordítani, mert az ember inkább érzi, mit is jelent, szó szerint: áradás, áramlat, ömlés, sodrás, folyás) lenni, és élvezni a kemény munkánk gyümölcsét! Jó érzés csak olyan emberekkel találkozni, akikkel szívesen beszélgetsz, akik egy újabb színt hoznak az életedbe ahelyett, hogy szürkére festenék az összes benned lévőt.


De nem megy anélkül, hogy ne tennénk érte, nem jön el értünk, csak mert mi úgy gondoljuk magunkról, túl értékesek vagyunk az életnek ahhoz, hogy hagyjon a pocsolyánkban fetrengeni. És a legjobb az egészben, hogy senki más nem teheti meg a lépéseket helyetted.


Ugye érted?


Van egy könyv, az azért segíthet, nem könnyű olvasmány, de minden szava igaz. Ha el szeretnél indulni az úton, kezdd el olvasni. A címe csak így egyszerűen : A csodák tanítása.


Úgyhogy fel a fejjel, van élet a halál után, kezeket a paplanok alá, csak nyugodtan, élvezd az életet, ne hagyd, hogy zombi legyen belőled, aki elől mindenki menekül, nehogy megmérgezze.


Találkozzunk a flow-ban, ennél többet semelyikünknek sem kívánhatok.


Szabó Lilla

Kommentek