Találkozás egy régi szerelemmel

Emlékszel? Hosszú ideig kerülgettük egymást, nehogy megégessük magunkat, mert tudtuk, ha mi egy pár leszünk, ott lángolni fog minden.

Emlékszel? Aztán mégis megtörtént az első csók, nem bírtuk ki, majd megsimogattam a tarkód, és azt kérdezted, honnan tudom, hogy pont így szereted. Nem tudtam, csak éreztelek. Ami neked jó volt, úgy volt jó nekem, azt hittem, egy csodás film főszereplője vagyok, amelyben a csoda örökké tart.
Szerettük egymást éjjel és nappal, minden évszakban. Együtt utáltuk a telet és vártuk, süssön már ki a nap, melengesse kihűlt kézfejem.
Lehetetlenségig tudunk beszélni és ölelni egymást, te adtad nekem a legszebb becenevet.
Aztán egyszer csak azt mondtad, nem bírod a tempót, hogy velem minden úgy pörög, száguldás van, úgy érzed, nem vagy elég jó nekem, annyit mindent akarok és úgy érzed, ezeket mind nem tudod megadni nekem.
Pöröltem veled, volt hogy duzzogtam, volt hogy vérig sértettelek. Volt, hogy ütöttelek, aztán zokogtam a kanapén ülve. Nem hittem el, nem akartam elhinni.
Majd eltelt egy kis idő, te mást választottál, valakit, aki sokkal kiszámíthatóbb, csendesebb, nyugodtabb. Akinek nem kell lépten-nyomon megfelelni, akivel minden langymeleg.
 
Aztán 40 lettél és bevallottad, még mindig szeretsz, könnyeztem, mikor átöleltél, mert az én szívem is érted vert. De nem történt semmi, azt mondtad, ott a két szép gyerek, őket nem hagyhatod ott és egyébként is, én annyira jó nő vagyok, hol vagy te ehhez képest férfiban.
 
Aztán 50 lettél. Addigra már nekem is született két gyönyörű gyermekem.
Görbe lett a hátad és a mosolyodban még volt valami régi játékos tűz, de az egész mégis megfáradt. Te magad fáradtál el és nem hitted el azt a mondatot, amit egyszer én hallottam egy ennyi idős férfitól: mi férfiak mindig későn jövünk rá, mi az igazán fontos.
Már nem merted mondani, hogy szeretsz, csak láttam a szemedben, már nem merted mondani, hogy minden nap gondoltál rám és bármi történjen, ott vagyok örökké a szívedben.
Késő volt már mindehhez. Tudtad te is, tudtam én is. Nem mondtunk semmit, csak csöndesen elbúcsúztunk. Elfordultam és egy könny végigcsordult arcomon, mert sose szűntelek meg szeretni. De ezt a könnyet már te nem láthattad.
 
Párvy Patrícia
Body&Mind Coach

Kommentek