Szoknyát veszek, nem sietek

Miniszoknyában, és a hozzá passzoló magas sarkú csizmában nem lehet kapkodni. Először is fel kell kelni hozzá előbb, mert egy ilyen szerkóhoz smink is jár. A kisgyerekek mellett sokszor lebeszéltem magam róla, mert ugye nekem nincs időm arra. Tíz év távlatából azt látom, hogy egyszerűen csak féltem nőnek lenni.

Nadrág helyett húzz harisnyát
Van nekem egy barátnőm, aki majdnem mindig szoknyában jár. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor láttam őt életemben farmerben. Rengeteg harisnyája van, vagányak, kihívóak, színesek, visszafogottak, mindenféle stílusú és árnyalatú. Annyira irigyeltem őt, hogy hogyan csinálja, hogy tud felvenni reggelente harisnyát, szoknyát, hogy van ideje sminkelni. Emlékszem még a babakocsiban toltuk az elsőszülötteket, amikor feltettem neki a kérdést, hogyan csinálod? Értetlenül meredt rám, és csak annyit mondott, hogy szerinte pont ugyanannyi idő felhúzni a harisnyát, mint a farmert. Akkor nem értettem egyet vele. El kellett telnie egy csomó évnek, mire megértettem mit jelent szoknyát venni.
 
A barbie hajából kivadászott hajgumival nem lehet
Sokáig nem tudtam szembenézni azzal a ténnyel, hogy a szoknyás lét igen is nőt kíván. A szoknyához össze kell válogatni a többi ruhadarabot, és a magas sarkút, vagy egyszerűen csinosabb cipellőt is, sőt a kiegészítőket, sminket, és a szoknyához nem lehet a barbie baba hajából kitépett csillogós hajgumival út közben összefogott lófarokban lófrálni. Mindez pedig sokkal több dolgot is maga után von, mint azt elképzeltem.
 
Idő magamra
Rájöttem nőnek kell lenni, de nem kívülről, hanem belülről. Nem összeszorított foggal, hanem magától értetődően. Én pedig egyszerűen nem éreztem ezt a nőiség dolgot. Rajtam lógtak a bevásárlószatyrok, én nem kértem segítséget, és csapzott voltam, és mindig rohantam lehajtott fejjel, és mindig én voltam az, akinek csak öt perce maradt magára, hogy elkészüljön, így maradt a farmer. Azóta megfordítottam a dolgot. Van elég időm elkészülni, és igen sminket is rakni. Felkelek előbb. Megmondom a gyerekeknek, hogy egyedül öltöznek, mert képesek rá. Már előző nap kitalálom, miben megyek másnap, és ahhoz milyen kiegészítő illik. Ehhez azonban belülről is változnom kellett, akarnom kellett, és tennem érte. Magam miatt. Mindebből pedig újra következik megint jó pár dolog, amivel szembe kellett néznem.
 
Szoknyában nem lehet sietni
No mármost miniszoknyában nem lehet rohanni. Miniszoknyában és magas sarkúban nem lehet sietni, és nem lehet kapkodni, mert rossz vége lesz. Rád borul a kávé, elszakad a kabát, vagy beütöd a karod. Nekem mindegyik megvolt… Szoknyában és blúzban egyszerűen kontrollálni kell a mozdulatokat, a lépteket, ja és nem lehet vagy nagyon nehéz tíz kilónál nehezebb bevásárlószatyorral a lépcsőn küzdeni. De valójában nem is kell, mert aki szoknyában van, az nő, és azt észreveszik, és kérés nélkül segítenek neki felvinni a cuccokat… Szóval melegen tudom ajánlani minden nőtársamnak, hogy vegyen szoknyát, ha egy kicsit le akar lassulni, és élvezni szeretné az életét, egyszerűen azt, hogy ő nő. Egyszerűen azért, mert ez sorsfordító, boldogságteremtő, életigenlő.
 

Kommentek