Szexkényszer házasságban

Nem tűnik házasságon belüli erőszaknak, hiszen nagyon tágak a határok. Ám lehet-e egy nőnek saját akarata ebben a kérdésben? Lehet-e, hogy egyik nap jól esik és szívesen, a másik nap pedig erőszakként éli meg a testi közeledést? Hol húzódik meg a határ, mikor a nem fenyegetett kényszer mégis kényszer, még ha nem is fizikai bántalmazás a következmény, hanem pszichés nyomás?

 

Hangtalan a félelem, csendes a terror. Nem nagy szám. Nem történik durva erőszak, nem csattannak el pofonok, csak egy enyhe gyomortájéki aggodalom, kicsit a hányingerhez hasonló. Pánik attól, hogy mi történik majd, ha ellenáll, mi történik majd, ha neki csak épp nincs kedve. Egyik oldalon ott a megoldás, hagyd magad, hamarabb szabadulsz. Másik oldalon a tiltakozás, miért vagyok köteles megtenni, ha egyszer nekem nincs hozzá kedvem? Ki kötelez rá?

Én magamat, mert ha mérlegre teszem, akkor fontosabb a családi béke. Meg aztán az elejtett mondatok, sok nő boldog lenne ha őt kívánnám, burkolt célzások, hogy ha te nem, majd más igen. Fontos a meghitt, szexuális együttlét minden kapcsolatban, de súlyos indulatok feszülhetnek a mélyben, ha elvárássá alakul át, félelmet, dühöt és bizonytalanságot keltve a másikban.

Ha nem teszem meg, jön a lelkifurdalás, a rettegés, akkor most hol fogja keresni azt, amit nálam nem kap meg? A férfiak máshogy működnek, nekik fontosabb, sokkal fontosabb. Különben idegesek és feszültek, az meg kinek jó? Senkinek.

Ha megteszem, hiába a sokéves kapcsolat, marad a kisemmizett érzés, a megalázottság, a méla undor. Felébredő utálat, az meg kinek jó? Senkinek.

A nő feszengve mosogat, a férfi már reggel, azzal a kaján vigyorral a fülébe súgja, neki az is jó, ha bekapja. Monoton tányérdörzsölés, képzeletben Kung fú harcosként szétveri a párja fejét, üvöltő vicsorral kiabál vele: Hagyj békén!

Zavart mosolyt erőltet az arcára, és mint mindig, most is elcsodálkozik, hogy tényleg ennyire nem képes a saját akaratát érvényesíteni. Tényleg kierőszakolhatja ezt azon a címen, hogy ő a társa? Valóban van hozzá joga, hogy feszültséget keltsen, mert neki az jár? Hja, legyint az elme, házastársi kötelesség.

Húzza az időt, lassan mos fogat és közben dühöng, mert közeledik az idő, nem, ma ő pont nem akarja. Ma magával szeretne maradni, a gondolataival, az érzéseivel. Idegesíti őt a férfi. Az meg mintha élvezné a helyzetet, vagy csak nem lát túl a vágyon, be-bekukucskál a fürdőbe, ellenőrzi, nem feküdt-e még le a felesége, mert ugye ki lett nyilvánítva, ma örömöt szerez magának. Vajon ha tudná, mi játszódik le ilyenkor a nőben, akkor is kellene ez így?

Kötelességtudóan behajol, hamarabb szabadul, nincs értelme a konfrontációnak, de nem rejti véka alá, neki ehhez most semmi kedve. A férfit nem érdekli, csak az, hogy neki jó legyen. A nő megerőszakolja magát, mert ha ellenáll, jön a lelki terror, a sértődöttség, a rossz hangulat.

Mikor erőszakot teszünk magunkon, belekényszerítjük magunkat valamibe, biztosan nem a jó utat választjuk, mert a testünket és a lelkünket ugyanolyan stressz éri, mintha más tenne erőszakot rajtunk.

Sejtjük vagy tudjuk, hogyan reagálna a párunk, ha őszintén elmondanánk neki, bizony vannak napok, mikor nekünk teher a szexuális közeledés bármilyen formája? Tényleg elfogadható, hogy attól kelljen rettegni, ha nem állsz kötélnek, hogy minimum egy kiadós veszekedés jár érte? Vagy tényleg hihető, hogy ez a szeretet megnyilvánulása a párodtól és örülhetsz, mert téged kíván még mindig?

Mint mindent, ezt is meg kellene beszélni, mert akkor van esélye annak, hogy a másik megértse, mi játszódik le bennünk. Ha annak ellenére sem történik változás, még mindig dönthetünk.

Hányinger vagy akaratnyilvánítás. Újra meg újra. Ameddig van értelme, ameddig a kényszer nem fenyegető.

Természetesen, ha fizikai bántalmazás kíséri a fent leírtakat, már más következmények vonatkoznak rá, vannak alapítványok, melyek kifejezetten a családon belüli erőszak leküzdését tűzték ki céljuknak, akik segítenek a nőknek kilépni az olyan kapcsolatokból, melyek már a testi épségüket is veszélyeztetik, vagy pszichés tanácsadással segítenek megtalálni a helyes irányt. Ha kell, ne habozz felkeresni őket!

http://anokvilaga.hu

http://eszteralapitvany.hu

http://www.nane.hu

Szabó Lilla

Kommentek