Szeretünk Titeket, Drága Férfiak!

Fogalmam sincs, hogy mi a mai férfiideál. A mai nőideál meghatározását is baromságnak tartom, úgyhogy végig sem gondolom, hogy mik lehetnek a mi kollektív elvárásaink a férfiak felé. Hiszen annyifélék vagyunk és annyira más illik mindannyiunkhoz.

 

Az egyik barátnőm a feketékre bukik. Mindig is ez volt a fantáziája, és lám, be is cserkészett egy példányt. Leszámítva az élet hozta nehézségeket, jó neki. Megálmodta és megtalálta.

Ismerek sok olyan lányt, aki maximum annyit mond hasból, hogy „olaszos legyen”, de szerintem ilyenkor csak a klasszikus értelemben vett férfiállatra gondolnak. Izmok, barna szemek, szőr, masszív felépítés... gondolom én. Ilyet mondjuk lehet is látni bőven. Legalábbis az arcszőrrel sokan erőlködnek manapság.

Vannak a szemfetisiszták. Kifejezettenkéket, kifejezettenbarnát vagy esetleg zöldet vadásznak. Bár szerintem egy helyes pofi simán eltereli az ő figyelmüket is, hát még egy jó duma.

Aztán van a külföldiről ábrándozó. Ezen belül még van, aki nemzetet is választ magának. „Brazil igen, francia ne!” Extrém esetben még Szimplába járni, vagy utazni is képesek az álomképért.

Van, akinek a foglalkozás a fontos, hogy ügyvéd legyen, ne művész. Mondjuk a művész pasinak pont annyi ellenzője van, mint befogadója, de a legtöbb lánynak azért nem fáj, ha dalolnak egyet gitáron...

Aztán van, amikor nem is a pasi a fontos, hanem a pénze. És ezeket a lányokat el is lehetne küldeni a fenébe, ha nem lennének olyan férfiak, akinek meg csak a lányok melle a fontos.

Ja, hogy eddig a belső értékekről kevés szó esett?

Mert elsőre könnyebb úgy belőni valakit, hogy „szőke legyen és informatikus” vagy „vörös és dobos” (igen, ezeket meg én bálványozom).

De egy idő után sem a haja, sem a szeme, sem a nemzetisége nem számít majd.

Az, hogy mennyit keres, hogy milyen a mentalitása, hogy mik a céljai, nyilván fontos marad, de ezek közül sincsen egyértelműen jó vagy rossz minta. Az egyik a nincstelen világutazóval menne egy úton, a másik meg az orvosnak szülne gyerekeket.

És az egyiknek az ér majd mindennél többet, hogy a párja a gyerekekre óvón, gondoskodón tekint, a másik meg az örök vágyba és kiszámíthatatlan dacba marad szerelmes.

Bármilyenek lehettek, ha meg akarjátok és meg tudjátok osztani velünk, ha akarjátok, hogy akarjunk titeket!

Szeretjük az agyatok és testetek változatosságát, azt, hogy annyifélék vagytok, mint mi. Hogy meg tudjuk szeretni a hibáitokat, és hogy ti szépnek láttok minket, a legfáradtabb reggelen is. Hogy vigyázni tudtok ránk, de hogy igazából mégis csak mi vigyázhatunk rátok.

Nincs igazi és nincs legjobb! Korszakaink vannak nekünk is és nektek is, közben pedig ha jól időzítünk, egymásra találunk.

Ezért lehetünk hálásak az első csók adójának éppen annyira, mint a férfinak, aki jó kávét főz a sarki cukrászdában, és minden alkalommal mosollyal tálalja azt.

Az apák, a barátok, a munkatársak, a szeretők és a férjek is fontosak.

És minden nap körülöttetek forog! Ha szenvedünk, akkor is, és ha boldogok vagyunk, akkor is. Mert az az „x” összeköt minket, és nélkülözhetetlenek vagytok, hol fájón, hogy izgatón, hol észrevehetetlenül, de gondoskodón.

Szeretünk titeket mind, csodálatos Férfiak!

Vass Adrienn

Kommentek