Szeresd a munkád!

Nem volt az olyan régen, amikor még azt kívántam, hogy bárcsak ne lenne semmi felelősségem, s bárcsak a munka ne lenne életem része. Utazgatni, eszegetni, aludni, milliomos feleségnek de jó volna lenni. Micsoda derék kívánságok. Sok szerencsét hozzá minden hasonló álmodozónak!

Aztán valami megváltozott. Nem csak külső körülmények, de belső tüzek is újraéledtek, és ma már szégyellem magam, ha van alkalmam napot lopni, és nem töltök meg egy délutánt programmal.
 
Elkezdtem felfogni, átérezni, hogy a saját kezemben van a sorsom, és büszke akkor lehetek magamra, ha elvégeztem valamit, és a munka végén azonnal új célt is keresek.
 
A jó munka nemesít. A jó munka egyszerre fáraszt el és tölt fel. A jó munka gyümölcse a legfinomabb csemege. Dolgozni jó... ha...
Ha olyan munkád van, ami megmozgat, próbára tesz és jutalmaz. Ha a munkád és az eredménye jellemez téged.
Ha nem olyan... akkor bizony nem kerek a világ.
 
Baromira sajnálok és egyben tisztelek mindenkit, aki olyan munkát végez, ami nem hozzá való, de nem hagyja, nem adja fel, és nem kesereg miatta folyton.
Mert van, amikor nincs választás. Számla van, gyerek van, éhség van, kabát kell.
Van, amikor a helyzet nem alakítható, van, amikor csak neki kell ugrani, és összeszorított fogakkal húzni az igát.
Tisztelek mindenkit, aki előtt ott lebeg a cél, hogy egyszer a helyére küzdje magát, és vállon veregetnék mindenkit, aki el is éri.
 
Az ember mindig képes siránkozni. Mert egyszer túl fáradt vagy, egyszer meg ihlet nélkül állsz. Mert nem minden percben tudjuk értékelni azt a baromi nagy adományt sem, hogy jó helyen vagyunk jó időben. És nyűgösen, meg nyúzottan néha legyűr a hiszti.
De amikor kitisztul a fej, és van pár perc, mondjuk lefekvés előtt, szedjük csak össze a gondolatainkat, és akármilyen közhelyesen is hangzik, adjuk hálát.
A fedélért a fejünk fölött, a társunkért, aki mellettünk tér nyugovóra, és a munkáért, ami lehet hogy éppen aznap stresszel, és hullafáradttá tesz.
 
Sokféle célunk és küldetésünk lehet ebben az életben. Lehet, hogy megtalálni a hozzánk valót a legkeményebb próba, vagy egy új élet világrahozatalára vagyunk hivatottak. És lehet, hogy alkotnunk kell valamit, lehet, hogy a hivatásunk a legjellemzőbb ismertetőnk.
Én találtam társat, talán egyszer meg is tanítok egy aprót a túlélésre, de hogy a mindennapi feladataim és a célom már most a kincsem és büszkeségem, az nagy áldás.
 
Semmi újat nem mondtam, igaz?
 
Csak talán éppen most vágtál egy határidőnaplót a földhöz, talán éppen most számoltad, hogy nem nőnek úgy a garasok a malacperselyben, ahogy áhítozol rá, vagy talán éppen irigykedve tekintesz valakire, akinek könnyebb, egyszerűbb, szebb az élete.
 
Vegyél két nagy levegőt, és lépj két lépést hátra. Szerencsés vagy, és csak akkor leszel boldog, ha ezt tudomásul veszed a nehéz napokon is. És a végén fáradt, de büszke tekintettel mondhatod, hogy mindent megtettél. És ennél nem kell több a történeted végén!

Kommentek