Szerelmem és a lánya

A történet valós esetet mesél el, azért is tárom elétek, hogy végiggondoljátok: mennyire vakít el a szerelem? Mennyire képes egy feleség homokba dugni a fejét, hogy megtartsa (a csak papíron létező) férjét. Hogy képes egy férfi megbántani ennyi embert a saját gyengesége és gyávasága által és hogyan képes egy szerelmes harmadik fél vakon reménykedni, míg a józan ész vissza nem tér?

A szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Férfi és nő között nincs barátság, ennek a két közhelynek meséje ez. A férfi házas, 2 gyerekkel, a nő elvált, gyerek nélkül. Másfél évnyi igazán mély, „mindent elmondasz a másiknak” barátság után, amit azért állandó flört szőtt át, egy esős novemberi napon a barátság szerelembe fordult át. Ez így egy hollywoodi szirupos történet alapja...de a folytatásban már egyre kevésbé van jelen a cukormáz. 
 
Két valóság jön létre, az egyik, ahol a szerelmesek legszebb, legmélyebb élményeket élik meg együtt, a színházban csak taps erejére engedve el kezüket, de a másik valóságban a férfi hazamegy és éli a „kötelezettségem van a családom felé” életet, hiába nincs már régóta semmi, ami valós párkapcsolatra jellemző, na de a két gyerek,  a megszokások... Aztán valahogy arra kerül a sor, hogy a férfi megnézi, mennyi lenne a tartásdíj, valahogy mégiscsak úgy határoznak, szervezzenek programot a gyerekekkel együtt. A nő megkérdezi kétszer is, biztos, jól meggondoltad és az igen választól repes az örömtől. Hiába tudja belül, ennek nem ez a helyes forgatókönyve, a férfi még csak el se költözött otthonról és gyerekeket bevonni mégicsak hatalmas felelősség, hiába tudja ezt, a szerelem és az őt kitöltő öröm minden rációt elmos.
 
Az első találkozó már rögtön a mennyország, a gyerekek azonnal elfogadják őt, a férfi kinyílik, a játszóházban a gyerekeket felügyelve csókolja meg a nőt, amit a kislány észre is vesz.
 
Az első találkozóból lesz kettő, meg három, meg négy és a feleség (sőt, igazából az anyja) csak akkor fog gyanút, hogy itt valami nagyon nem kerek. Azt hitte, vagy azt akarta hinni, hogy a férje, meg a két gyerekük egy másik nővel, az barátság. Mert tudott az összes találkozóról és végignézte. 
 
Végignézte azt is, hogy a kislánya hogyan kötődik egyre jobban az „új nőhöz”, amikor a TV-ben szerepel, mindkét gyerek őt nézi, amikor cikk jelenik meg róla, azt is követik.
 
És aztán kitör a botrány és a férfi megriad, jön a zsarolás a gyerekekkel és a férfi akkora lelkiismeret furdalást érez, hogy azt mondja szerelmének, legyen vége, mert neki a kötelesség az első. Azt mondja a nőnek, te túléled, mert szép vagy, erős és okos, de a feleségem sajnálom. A nőnek ez hatalmas fájdalom, könnyekkel és mélabúval átszőtt gyász. A férfi pedig azt érzi, nem érdemlem meg ezt a nőt, túl jó hozzám és egyébként is, a kötelesség az úr a szív felett.
 
Eközben azonban a kislánnyal a nő kapcsolata szorossá vált, a kislány önti rá a tiszta szeretetet, amiben fürödni leírhatatlanul jó. A kislány őt női példaképnek tekinti, felnéz rá, rábízza titkait. És a nő boldog ettől, megtiszteltetésnek veszi, ugyanakkor látja, a kislány mennyire hasonlít szerelmére. Minden egyes nap, amit a lánnyal tölt, szembesülnie kell, mennyire hiányzik a szerelem, mennyire hiányzik a család. Szégyelli magát, hogy a lányból töltekezik, szégyelli, hogy ugyanúgy tesz, mint a lány szülei, akik nem kapják meg egymástól a kellő érzelmet. Mégis, ennek a szeretetnek foglya lesz és újra elmosódik az ész.
 
De a kislány nem bírja a terhet, miközben azt mondja a nőnek, félek, hogy elveszítelek, mint egy önbeteljesítő jóslat. A lány azt mondja, úgy érzem megbántom a családom, ha veled találkozom. És a lányon a teher egyre csak nő és bezár. Letilt minden kommunikációt, a családját választja. Épp úgy, mint az apja, úgy érzi, választania kell, nem lehet minden az övé. 
 
Egy gyereket elveszteni, mégha nem is saját, rosszabb, mint a legdurvább szakítás, máshol és máshogy fáj. A nő napokig zokog, nem eszik, nem alszik, a lány pedig eltesz mindent mélyre, belül ostorozza magát. Beleveti magát a családi életbe és a iskolai feladatok tömkelegébe.
 
És hogy mi lesz a történet folytatása, hisz ő még csak egy gyerek...hogy a történet szereplői szembe mernek-e nézni magukkal, elkövetett hibáikkal és képesek-e jobbá válni, nos ez mind a jövő zenéje.
 
És vajon Te, mit tettél volna, képes lettél volna józanul dönteni a legnagyobb szerelemben és egy gyermek tiszta szeretetét érezve? Vagy mit tettél volna feleségként? 
 
Az élet nem fehér és fekete, de gondold végig.

Kommentek