Szájrapuszi anyának… Engedjem vagy ne engedjem?

Csak az arcra kapott puszi a normális? Szájra csak a párom adhat?

 

Hallottam már korábban ebben a témában vitatkozni anyukákat, de őszintén szólva, ezidáig nem foglalkoztatott a kérdés. Na jó, észrevettem, ha ilyet láttam, és kicsit furcsán néztem a szülőkre. Csak azért, mert én nem adtam a gyermekeim szájára puszit.

A kisfiam hatéves, és nála fel sem merült ez a dolog, soha nem próbálta meg apát utánozni. Ma pedig már egyértelműen hangoztatja, hogy a szerelmesek adnak egymásnak szájrapuszit.

Bezzeg a lányom... ő négyéves, és egy ideje kitartóan a számra irányítja a pusziját. Eleinte gyorsan kitértem előle, majd próbáltam elmagyarázni, oda apuci szokott, mi maradjunk az arcnál. Nem az a típus, aki könnyedén feladja. Maradt a próbálkozás, én pedig végül – mégis csak anya vagyok – beadtam a derekam. És képzeljétek, túléltem, nem dőlt össze a világ és hánynom sem kellett.

Ha arra gondolok, mennyien mondják, ez milyen gusztustalan, szinte perverz, akkor nevetnem kell. Ez tényleg szeretetből jön a kislányomnál. Apa nagyon szereti anyát, a szájára ad puszit, ő is nagyon szereti anyát, ergo szeretné kimutatni. Én ezt így emésztettem meg. Továbbra sem kezdeményezem, főleg a fiamnál nem, ezt a fajta puszilkodást, de nem is menekülök. Miért is tenném?

Néhány szájrapuszi után már másként látom dolgot, valahogy ez meghittebb, intimebb. Az aberrált, undorító jelzőket nem is értem, hisz ez nem nyelves csók, amelynél szenvedély és tűz van. Az férfi és nő kémiájából születik. Ez merőben más!

Tudom, megosztó a dolog, környezetemet faggatva nagyobb az ellentábor. Gyereknevelés témában amúgy is mindenki tudja a tutit, az is akinek van, meg az is akinek nincs sajátja.

Ahány gyerek, annyiféle helyzet, és ahány család, annyiféle szokás... Azt hiszem, itt is a megérzésekre, ösztönökre érdemes hallgatni, én azt teszem.

Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok, a puszit hová adjátok?

Rizsányi Rózsa

Kommentek