Sok a munka! – de nyugi, mi elbírunk vele

Jajj, mennyire jó is volt gyerekként létezni, amikor még a játék meg a móka volt az első, és anya elintézett mindent... Hát nekem nem! Én alig vártam hogy felnőjek, és ez legyen, ami most van: Csak a munka!

Imádunk panaszkodni egymásnak, nem igaz?
 
Jajj, veled mi van? Tök kimerült vagy, mi? Mert én igen! Én nagyon! Tudod, év végi hajtás. Alig alszom csak 5 órát, néha még annyit se. Nem is alszom igazából. És enni? Ugyan! Arra kinek van ideje? Mert nekem nem. Nekem nincs. Semmire! Nagyon elfoglalt, nagyon fontos, nagyon komoly ember vagyok.”
 
Próbáljuk túllicitálni a másikat, és előbb és többet és jobban szenvedni mint a másik.
 
Fáj a fejem is, meg a hátam. Meg utazunk is sokat, és a gyerekek, meg a háztartás, meg az ajándékok. Ki szerzi be a plazmát? Ki süti a bejglit? Alig várom, hogy vége legyen az évnek, meg a jövő évnek, meg... alig várom, hogy vége legyen!”
 
Persze, persze. Szép kis ritus ez. De ki az, aki valójában ennyire szarul érzi magát?
Ki az, akit ennyire bosszant a munka, a család, az élet?
Engem nem! És téged?
 
Alig vártam, hogy felnőjek. Hogy eleget keressek, hogy a magam ura legyek, hogy azt mondhassam: Építem a karrierem!
És most itt van. És fárasztó. Nagyon...
De, hogy szenvedek-e úgy igazán tőle? Naná hogy nem!
 
Nem mindenki olyan szerencsés mint mi. Mint te meg én.
Akinek van mit enni, van kiért létezni, van mit csinálni. Akinek értelmes és fontos dolga van. Aki látja a célt, és ha keményen dolgozik előre, s egyre előrébb jut.
 
Nem érsz rá annyit szórakozni? Nem alszol annyit? Nem halkul a fejedben a hang, ami folyton egy újabb megoldáson dolgozik?
Így van jól! Ennek van értelme!
Ha ráérnél, tudnod kellene, hogy valamit rosszul csinálsz.
 
Szóval mi lenne, ha nem sírnánk, hanem baromi büszkék lennénk magunkra, és tolnánk tovább kifulladásig?
Mi lenne, ha idén mi lennénk azok a karácsonyi asztalnál, akik panasz helyett hálát mormolnánk?
Mi lenne, ha legközelebb, amikor valaki sopánkodni kezdene velünk szembe, csak kihúznánk magunkat és azt mondanánk:
Az én életem szép! Nekem jó!
 
Próbáljuk ki így!

Kommentek