Should I stay or should I go?

Belecsöppentem két fiatal lány beszélgetésébe. ők úgy gondolták, hogy általában elég néhány óra beszélgetés egy fiúval, hogy felmérjék az illető elég szimpatikus-e a folytatáshoz. De most az egyikük egyszerűen nem tudta eldönteni.

 

Miért kell mindjárt dönteni? Mindent állandóan rögzíteni akarunk, bedobozolni, megtartani vagy kidobni, így gyorsan el is illan a frissesség és a spontaneitás.

Hagyjuk nyitva a kapukat új, váratlan lehetőségek felé, ne próbáljunk mindent az irányításunk alatt tartani, előre meghatározni vagy lejátszani. A dolgok úgyis másképp alakulnak, szinte sosem a terveink szerint.

Szerencsére!

Ha esik a hó, és nem indulnak a vonatok, akkor teljesen kiakadunk, összedől a mi kis világegyetemünk. Azt gondoljuk, hogy ez rossz, és ezáltal rengeteg időt elvesztegetünk, nem találjuk fel magunkat. Az újratervezés nagyon lassan megy. Egyébként soha nem lehet tudni, hogy miből mi lesz! A tudományban is rengeteg nagyszerű felfedezés a véletlen műve volt, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt tervezték.

Az életben annyira megszoktuk, hogy döntenünk kell, és ezek a döntések annyira behatárolnak minket, hogy elveszítjük a rugalmasságunkat, és nem áramlunk. S ha valamiben nem tudunk dönteni, lemerevedünk. Minél többet agyalunk rajta, annál zavarodottabbak leszünk. A saját gondolataink, ha folyamatosan áramlanak, megőrjítenek minket.

Megkérdezhetjük mások véleményét is, de minél több embert vonunk be ebbe a folyamatba, annál több aspektus jelenik meg. Ez önmagában még jó is lehet.

Láma Ole Nydahl például azt javasolja, ha nem vagyunk biztosak a párkapcsolatunkban, nézzük meg hogyan reagál a környezetünk. Ha egyedül érkezünk valahová, és megkérdezik tőlünk, hogy mi van a társunkkal, hol hagytuk, vagy hogy hogy nem jött, ez egy jó jel. Ha viszont örülnek, hogy egyedül jöttünk, akkor talán itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a kapcsolatunkat.

Tehát a környezet reakciója lehet egy jó referenciapont. Ha sokan ugyanazt mondják a barátaink közül egy bizonyos kérdésben, akkor abban van valami, de nem szentírás.

Akkor hogyan döntsünk? Ha egyre zavarodottabbak vagyunk, akkor ne döntsünk! Amikor káosz van bennünk, vajon milyen döntéseket fogunk hozni? Ilyenkor el kell engedni ezt a témát és valami mással foglalkozni. Az önmaguktól felbukkanó gondolatok mindig jobbak, mint a kitaláltak. A legjobb, ha rendszeresen meditálunk valamennyit, mert legtöbbször észre sem vesszük, hogy beleragadtunk valamiben. Vegyünk egy mély levegőt! “A spontán felismerés a lazítás pillanataiban jelenik meg”. Elmehetünk futni, sétálni, olyat csináljuk, amit élvezünk is!

Nagyon fontos, hogy olyankor döntsük, amikor jól vagyunk és boldogok vagyunk. Az örömből lehetőségek és távlatok lesznek. Bár ez egy nagyon leegyszerűsített példa, de amikor nagyon gyötör az éhség, kénytelen vagyok az első velem szembe jövő büfébe beesni, hogy csillapítsam. Amikor még aránylag teli a has, rengeteg hely közül választhatok.

Ha viszont túl korán döntünk, akkor nem a helyzetnek megfelelően mérjük fel a terepet, s ez később akadályozó tényezővé válik: mintha kikötnénk a hajónkat, mielőtt megérkeznénk. Az egyik barátom árulta a lakását, s mesélte, hogy annyi mindenről kell döntenie ezzel kapcsolatban. Megkérdeztem, hogy van-e már vevő, azt mondta, nincs. Akkor meg miről akarsz dönteni? Tényleg, mondta ő, és megnyugodott. Ha pedig túl sokáig várunk, elhalasztjuk a lehetőséget. A Láma szerint az a legjobb, ha a lehető legutolsó pillanatban döntünk. Erre rá kell érezni, ez, ahogy ő mondja “a lehetséges művészete” is.

Nyilván vannak helyzetek, melyeket naptár szerint kell eldöntenünk. Ezt is akkor tegyük, amikor nem vagyunk túlterhelve millió információval, s van lehetőségünk a megérzéseinkre is hallgatni. De a legtöbb szabadságot mégis az adja, ha minél kevesebb dolgot határozunk el előre.

“Amikor önmagad középpontjában vagy , megfelelő módon fogsz cselekedni, mikor eljön az idő.”

Láma Ole Nydahl

Red

Kommentek