Sem veled, sem nélküled

A legnagyobb paradox, ami szerelemben létezhet. Szenvedélyes latin táncot jár a gyűlölet és a szeretet, hol az egyik vezet, hol a másik. Addig izzanak a mindennapok, míg végül nem marad más, csak a dilemma: tovább éltek tüzesen, vagy elégtek a lángokban?
 

Kattan a zár, kinyílik, majd becsapódik az ajtó. A kanapén kuksoltam eddig, de a zaj hallatán felpattanok és szaladok az előszobába. ő elmosolyodik és felkap örömében, bátor csókokkal tudatja velem, hogy én vagyok a napja fénypontja. Letesz, megkérdezi hogy vagyok, miközben én már a vacsorát melegítem. Kibont egy üveg bort és elmeséli napját a konyhapultnál ülve. Pont, ahogyan megismerkedtünk - ő rosét rendelt és kitárulkozott, míg én kiszolgáltam. Akkor is zárásig maradt és most is csodálattal követ szemével a konyhában. Komótosan, minden falatot megízlelve eszik, én pedig a pohárral játszva iszom szavait. Semmitmondó mondatok hangzanak el, intellektuális terefere veszi kezdetét a kanapén. Szereti, ahogy gondolkodom, dicséri az eszem és a hálóban biztosít arról, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

...

A lépcsőházban Marika néni kukucskál ki ajtaján és vonja fel szemöldökét a kiabálásra. Mire felérünk a harmadikra, már a teljes ház megismerte magánéletünk hitvány szürke bugyrait. A bejárati ajtót becsapva, a kabátokat földre hajítva folytatjuk egymás szapulását és vágjuk egymáshoz a már jól ismert sorokat anyámékról, a sok munkáról és egy feltételes harmadik nevetségességéről. Pókerarccal késeli meg szívemet gyarlóságaimmal, én pedig az arcába üvöltöm defektjeit. Rágyújtok a lakásban, ő kiveszi számból a cigit és lenézően nyomja el egy tányér szélen. Toporzékolva vágok földhöz egy poharat, mire ő, kabát nélkül sétál ki az életemből.

...

Az étteremben már a teljes szülinapi társaságban jelen van, hangosan ünneplik az évek rohamos múlását. Talán sosem néztem még ki ilyen jól, még manikűröshöz is elrohantam délelőtt. Nem a szülinaposnak akartam tetszeni, csakis Neki. ő késve érkezik, de látványomra zavarosan beszél és feszengve darálja el jókívánságait. Egész este szemével követ, majd amikor minden tekintet a szikrázó tortára mered, ő kézen fog, beültet egy taxiba és hazavisz. Megint szerelmes.

...

Tizenkettedjére hívom, de nem veszi fel. Kínait rendelek, beteszek egy filmet és rácsörgök még hatszor. Belealszom könnyeimbe, reggel nyolckor pedig smsre ébredek - máshol aludt. Zsigeri dühvel vágom földhöz a telefont és megfogadom, hogy mostantól én is önző leszek. Méltóságom már régen odaveszett, a könyörgésen már százszor túl vagyok. Nem kellek neki igazán, legalábbis flegmasága ezt üzeni. Kitörlöm a számát, bedobozolom a cuccait és átmegyek a nővéremhez. Nem hív fel és én szenvedek.

...

Megkaptam az előléptetést, amit egy pláza butikjában ünneplek meg. Egyszer csak felbukkan a férfiosztályon és tekintetét az enyémbe fúrja. Elhangzik a kérdés, mire én azonnal megbocsájtok. Beülünk egy kávézóba és ő epekedve hallgatja végig napjaimat. Megfogja kezem és én elveszek érintésében. Szánom viselkedésemet és megvetem erőtlen magamat, amiért nem tartok ki logikus elhatározásom mellett. Fejben kérdőre vonom Istent, amiért ezt a férfit szánta nekem és előre féltem életemet, amit kitöltenek majd harcaink. Majd visszacsókolom és ismét az övé vagyok, és ő az enyém.

K.R.

Kommentek