Parttalan vágyak

"Biztos azért nem veszi fel, mert még mindig dolgozik!" Kecses kis fejével meggyőzően biccentett is egyet a mondat végére, majd hangsúlyos mozdulattal bedobta táskájába a telefont. Mintha nem érdekelné többet, de minden rezdülése árulkodó volt.
 

Addig igazgatta a táskát, amíg ha fél szemmel odasandított, pont látta a kijelzőjét, kikerülve a lehetetlent, miszerint ha pont most úgy megsüketülne, hogy a legmagasabb hangerőre állított készüléket (amitől a nénik a cukrászdában félrenyeltek), ha hirtelen megszólalna, véletlenül ne hallaná meg. Szemben ülő barátnője szomorú tekintettel szemlélte a cselekményt, lassan már egy éve, hogy Kata enyhén szólva nem a régi. Azóta, mióta megismerte azt a sekélyes, idióta lelkinyomorékot, Gergőt.

Az volt a baj, hogy túl régóta nem volt pasija és minden idegszálával azon mesterkedett, hogy ez ne maradjon így. Minden létező trükköt bevetett, csiniruha, kozmetikus, fodrász, na meg a rendszeres torna kellett volna, hogy szavatolja a párra lelést, de ezeken hiába kérte számon, csak gúnyosan visszhangoztak az elméjében: „Azt hiszed ettől függ? Azt hiszed ettől függ?”

Nem, nem ettől függ, hogy a franc esne beléje, gondolta sokszor Kata.

Persze, tudom, hogy nem ettől függ, de hát a slampos, ápolatlan csajoknak nagyobb az esélyük? Miért cseszegeti őt mindenki ezzel?

- Hogy miért? – szegezte neki a kérdést Sára, az egyetlen igaz barátnő. – Mert már másról nem lehet veled beszélni! Csak az a téma, hogy elég jól nézel-e ki ahhoz, hogy este végre beléd szeressen valaki első látásra. Vagy, hogy milyen fiúkkal levelezel a társkereső oldalon. Elég feszes-e a segged és, hogy még átmész-e a nagy „megtartja-e a mellem a ceruzát” teszten. Már nem olvasol könyvet, nem nézel filmet, színházba meg el sem merlek hívni, mert ott aztán szinte teljesen esélytelen, hogy valaki a végzet asszonyaként nézzen rád. Úristen, pont olyan üres, felszínes liba lett belőled, amilyeneken visítva röhögtünk azelőtt!

Istenem, milyen szánalmas, mikor egy negyven felé járó nő pánikba esik és azonnal férjet, gyereket akar. Bár az is lehet, hogy ez az élet bosszúja, hiszen Kata igen nagykanállal ette azelőtt. Úgy váltogatta a férfiakat, mint más a bugyiját. Hány szívet is tört össze? Régen nem volt gondja ezzel, úgy tapadtak rá, mint édes italra a darazsak.

Érdekes, – morfondírozott még mindig magában Sára – vajon mi változott? Kata igazából nem, mármint külsőre nem. Hiába öregedett, igazából nem látszott rajta a kora, biztosan a kreol bőre miatt. De akkor mi? Most tényleg, mintha direkt kerülnék a férfiak. Mintha leprás lenne vagy pestises.

- Nincs valami betegséged? – kérdezte Sára.

Kata döbbent arcát látnotok kellett volna. Olyan volt, mint akit megrázott az áram, legalábbis először. Sára már rég bánta, hogy kimondta hangosan a gondolatát, nem akarta bántani, csak tényleg kereste a megoldást.

Kata akkor hirtelen elhatározásra jutott. Befejezi a pasikeresést, belátja, ha egyedül kell maradnia, akkor egyedül marad. Szánakozva belenézett a tükörbe. Hát így állunk. Végignézte az arcát, húsos ajkait, mely oly forró csókokat osztogatott már sokszor és melyből oly szenvedélyesen lakmároztak már annyian. Szeme kacéran csillogott, értetlenül szemlélte önnönmagát, hiszen szép, még mindig szép. De nagy sóhajjal megfogadta, most új értelmet nyer a léte, elnyomja a férfiak utáni vágyakozását, aztán lesz, ami lesz.

Újra kíváncsi lett a régi barátokra, felengedett a bemerevedett görcséből, lassan nyitott lett újra a környezetét érintő problémákra, mígnem azon kapta magát, hogy olyannyira önzetlen kezd lenni, hogy legalább annyira élvezi, ha valakinek jó tanáccsal szolgálhat, mintha egy bitang erős orgazmust élt volna át. Ezen azért felnevetett, na jó, annyira azért nem élvezi. A vágy hirtelen erővel, mintha citromba harapott volna, úgy húzta össze ágyékát. Úristen, szexelni akarok, kattogott halkan az elme és Kata megint azon kapta magát, belé mar a kíváncsiság, vajon miért nem kell a férfiaknak mostanában?

Alig futott végig a gondolat, már látta is a szeme sarkából a délies arcélt, nem bírta ki, feléje fordult. Tekintetük egy másodperc alatt tudatta a másikkal, dolguk van egymással, ne is próbálkozzanak a kitérővel. Kata pont a munkahelyén volt, látta, ahogy a férfi bemegy az igazgatóságra s lassan eljutott hozz is az infó. Lehet, hogy ő az új főnök. Te jó ég, gondolta. Már csak ez kellett. Ennyi idő után végre érzi, hogy újra tetszik valakinek és akkor egy ilyen lehetetlen helyzetbe kerül.

Hetek múltán beigazolódott az infó, Gergő elfoglalta a szemközti szobát, Kata pedig úgy ment minden nap dolgozni, mintha a legkéjesebb esti buliba tartana. Csak úgy sugározta az erotikát, nem volt férfi most megint, aki ne szerette volna közelebbről is megismerni. De az új főnök rabul ejtette, talán életében először úgy érezte, hűségesnek kell lennie valakihez. Érdekes volt a helyzet, Kata tényleg úgy gondolta, több van köztük munkatársi viszonynál, de a férfi azon felül, hogy egy párszor ránézett, tulajdonképpen nem is ismerte. Ennek ellenére a barátok biztatták, örültek neki, hogy megtört a jég és Kata történeteiből azt hámozták ki, hogy alakulóban van a viszony.

Aztán megtörtént a bemutatkozás, ahogy a férfi ránézett, majd elolvadt, azok a csodás parázsló barna szemek, férfias vonások. Mikor rámosolygott, hogy kezet foghasson vele, Kata szó szerint elájult. Arra ébredt, hogy a férfi fölé hajol, aggódó arccal próbálja életre kelteni, némi hideg víz segítségével, érezte a meleg leheletét, alig várta, hogy megcsókolja. Ehelyett két akkora pofont kapott, amitől azonnal kinyitotta a szemét.

A főnök szabadkozott, hogy még nem volt dolga ájult nővel, de a filmekben megismertek szerint járt el és miután a hideg víz nem hatott... Két piros folt éktelenkedett az arcán, de mosolyogva nézett tükörbe, különleges jelnek tekintette őket. Végül is, nem mindenkit pofoz fel a főnöke.

Nem lehetett nem érteni, mit szeretne elérni. Kata annyira nyílt testbeszéddel közlekedett, hogy már mindenki tudta a cégnél vágyának célját, talán csak maga a főnök nem.

De a véletlen sosem véletlen, csak esetleg kegyetlen, úgyhogy egyik nap egy liftben utaztak. Kata alig kapott levegőt megint, Gergő pedig viccesen megjegyezte, mielőtt elájulna, szívesen ad neki két pofont előre, csak hogy megelőzze a nem kívánt eseményeket.

Az ez utáni eseményekről csak foszlányos információkat tudunk, ami tény, hogy itt elcsattant egy csók, aztán este munka után még egy, harmadnapra pedig beteljesedett testi szerelmük. Minden jó lett volna és szép lett volna, a barátok felkiáltottak: Na végre! Alig várták, hogy a legközelebbi összejövetelre kéz a kézben jelenjenek meg.

Egy hónap eltelte után azonban gyanakodni kezdtek, végül Sára rákérdezett, mi a történet most. A vontatott elbeszélés után kiderült nagyjából, hogy Gergő ugyanolyan nagykanállal szereti enni az életet, mint annak idején Kata és bár nagyon szeret vele együtt lenni, nem szeretne semmi komolyat. A lány viszont belé bolondult, rögeszméjévé vált, kimozdíthatatlan szenvedéllyel imádta. ő volt gondolatainak alfája és omegája, nem volt képes felfogni, hogy most ő van a másik oldalon.

Hiába ültek egymással szemben, mintha másik dimenzióban léteztek volna.

Sekélyes idióta, lelkinyomorék! – gondolta Sára, és nem tudhatjuk, hogy pontosan kire is gondolt...

Kommentek