Párkapcsolatunk a gyermek születése után

A párkapcsolatok jelentős százaléka a gyermek megszületése után gyűjti be az első nagy „sebet”. Kettőből három, kimondva nem olyan nagy változás, de akinek van gyermeke, pontosan tudja, mennyire felfordul ilyenkor a világ.


Számos olyan tényező van, amire nem tudunk felkészülni, mennyire lesz sírós a baba, mennyit alszik, kijön e bármi betegség, foglalkozzunk inkább azzal, amire van ráhatásunk!


Egy párkapcsolat nem szűnhet meg a gyermek születésével. Nem a gyerek van a szülőkért, hanem a szülők a gyerekért, de nem mindegy hogyan. Amennyiben a párkapcsolatunk nem rendelkezik stabil alapokkal, úgy egy gyermek születése szinte bizonyos, hogy megrengeti.



Légy tudatos: Én idő- Te idő- Mi idő


Már az első pillanattól kezdve le kell fektetnünk bizonyos szabályokat. Ahogy a gyereknevelésben azt mondjuk, légy következetes, úgy ezt magaddal és a pároddal szemben is tartsd meg. Igen, tudom, a gyermek születésénél első időszak nem arról szól, hogy hosszú programokat töltünk kettesben párunkkal, mégis, a párkapcsolatunk épségének megőrzése érdekében szükség van olyan szegletre, amit megtartunk magunknak. Lehet, hogy ez eleinte még csak egy óra, aztán ahogy a gyermek növekszik, már egy este, későbbiekben egy hétvége. De ebben tudatosnak és következetesnek kell lennünk, lennie kell olyan térnek és időnek, ami kizárólag kettőnkről szól. Mint ahogy lennie kell olyan időszaknak is, ami külön rólunk és külön a párunkról szól. Elképzelhető, hogy ez néhány hónapig szinte a nullával egyenlő, de ha teljesen elengedjük és lemondunk róla, úgy a saját és párkapcsolati szféránk is erősen sérülhet.


Emlékszem egy nagyon jó barátnőm, kislánya születése után pár hónappal ujjongva mesélte, hogy eljutott végre a DM-be. Akkor az volt az „énidő” és gyerek nélkül fel se fogjuk, hogy ez mennyire nagy szám lehet.



Megváltozott fókusz-beszéljünk nyíltan!


Tisztában vagyunk azzal is, hogy a gyermek születése amennyi örömöt hoz magával, úgy feszültséget is generálhat. Sok esetben a gyermek lesz a központ és a szeretgetni való csoda, de olykor elfeledkezünk, hogy a párunknak ugyanolyan igénye lehet erre, ugyanúgy, ahogy korábban. Ez persze egy kétoldalú dolog: a párunk megértésének és türelmességének találkozni kell a mi figyelmünkkel és tudatosságunkkal. Érthető, hogy nem tudunk betelni csemeténk gyönyörű mosolyával és hamvas bőrével, de attól még figyelnünk kell egymás igényeire.


Ezek az igények sokszor eltérnek és főképp a szexualitásban csúcsosodnak ki. Teljesen természetes, amikor a szülés után nem kívánja a nő a szexet, de ha egy évig így van, ott már komoly gondok merülhetnek fel, ami kihat a kapcsolatunk jövőjére. Ha erről nem tudunk nyíltan beszélni, úgy a gondok tovább nőnek. Tévhit az, hogy ha nem beszélünk róla, majd megoldódik magától vagy egyáltalán, hogy erről beszélni ciki, esetleg bántjuk vele a másikat. Ha szeretettel és megértéssel tálaljuk mondandónk, mindenről lehet beszélni, nincs tabu.


Nézhetjün tehát abból a szemszögből párkapcsolatunk, hogy mi szolgálja annak jelenét és jövőjét, mikor az utód megérkezett, de van még egy fontos: a gyerek azt a mintát veszi át, amit mi, szülők mutatunk neki. Nem elég beszélni róla, csinálni kell, nem elég azt mondani a gyereknek, hogy szeresd magad, ha mi nem szeretjük és nem eszerint élünk.


Amikor lemondunk minden egyes dologról a gyermek miatt, tévhit azt gondolnunk, hogy ebből ő 100%osan profitál. Öröm lesz neki a szüleivel lenni, ez biztos, de ugyanakkor megtanulja, hogy míg gyerekként ő a legfontosabb, addig felnőttként már nem, hogy felnőttként már nem jár neki a teljes élet.


És tévhit az is, hogy a gyerek azt várja, hogy mindent hiba nélkül csináljunk, inkább tanítsuk neki azt, hogy képesek vagyunk bocsánatot kérni.


Csak egészséges felnőtt képes egészséges gyermeket nevelni, biztos alapokkal rendelkező szeretetteli párkapcsolatban.

Kommentek