Nyaralás után

Bárcsak egész évben fesztiválozhatnánk és nyaralhatnánk! Bárcsak soha ne lenne hétfő! Bárcsak soha ne kéne dolgozni, este feküdni, reggel kelni! Ugyan! Azoknak akiknek mindig szabad mindent, soha sincs igazán ünnep...

A rutin gyilkos. Amikor minden a szokásos módon megy, az ember érzékszervei eltunyulnak. Nem nézed, nem fürkészed, nem keresed a részleteket, és nem veszed észre sem az apró hibát, sem az apró szépséget.
Időnként ki kell tépned magad abból a szögből, ahonnan általában figyeled és igazgatod az életed, és akkor tanulhatsz valamit.
 
 
Elindultam egy fesztiválra, tele programmal, tervvel, munkával és kérdőjellel. Aztán persze eljött a pillanat, amikor úszni kellett az árral, anélkül, hogy túl messzire kerüljön a part.
Új vagy régen látott emberek, régi vagy friss történetek kerültek elő, és ilyenkor annyira más minden impulzus, hogy az este végén elgondolkoztam azon, hogy honnan is jöttem ide, hogy hova megyek vissza, és hogy mit tudok tanulni egy random átdumált napból.
 
Elsősorban ismét nyugtáztam azt, hogy milyen klassz is a saját ágyam, a házhoz szállítós japánkaja, a másik felem, aki tud és akar velem együtt működni, és a változó, de soha nem unalmas munkarendem és munkám.
Másodsorban megveregettem a vállam, hogy úgy gondolkodok ahogy, és hogy olyan beszélgetésekig jutok ilyenkor el, amik minden idegszálamat megmozgatják.
Értékelem az, hogy tudok lazítani, de egy pillanatra sem felejtem el teljesen az otthon rám váró feladatokat és napokat.
 
 
Felsóhajtasz, hogy “bárcsak örökké ilyen rakoncátlan nyaralásokban élhetnél”, és már vonod is vissza, mert ezt egy pillanatig sem hiszed igazán.
Nem akarsz berúgás után izomból berúgni újra. Nem akarsz minden nap hajnalig nevetni. Nem akarsz folyton zenét, és nem akarod a legklasszabb medencében lógatni a lábad napról napra céltalan.
Ha meglátod ezeknek a különleges helyzeteknek a szépségét, akkor miután átélted őket, sok nyugalmas hétköznapon keresztül akarsz majd gondolkodni rajtuk. 
 
Pihenés után kihívást akarsz. Zajos napok után, harapnivaló csendet.
Rázod a fejed? Te baromira nem akarsz újra hétfőt otthon?
Akkor lehet… de csak lehet, hogy valami baj van. 
A hétköznap, a hétköznapi élet nem szitokszó. A normális, a megszokott, a biztonságos az éppoly szép, mint a különleges, és rendhagyó.
 
Hiszem, hogy az egyensúly megtalálható. Hiszem, hogy a fájdalom, az unalom, az elfoglaltság mind remekül elfér az életünkben, ha tudjuk, hogy vitt valamerre tovább.
 
Tehát ne sajnáld, ha véget ér a nyaralás! Szenvedj kicsit, hogy újra izgatottan várhasd majd az agyeldobós pillanatokat, vagy a költséges, de szükséges relaxáló hétvégéket.

Kommentek