Nem kell beleőrülni!

Valamiben megegyezhetünk a Karácsony kapcsán. Mégpedig abban, hogy valamit vagy mi rontottunk el nagyon, vagy a szüleink, vagy a nagyszüleink, de az is lehet, hogy a mai rohanó világhoz való alkalmazkodás megy nehezebben. Egy biztos, majdnem mindenki az őrület küszöbére kerül előbb-utóbb, hiába fogadkozott előző évben, hogy majd legközelebb máshogy csinálja, vagy hiába tudja, hogy máshogy kellene csinálnia.

 

A MET terapeuta képzés alatt beszélgettem Tömör Elisabeth-tel, hogyan lehetne családanyaként, dolgozó nőként, feleségként megfelelni a karácsonyi kihívásnak, hogyan kerüljük el azt a szorongást, amit én is észreveszek saját magamon, akár már szeptemberben, mikor arra gondolok, mindjárt itt az év legnagyobb ünnepe.

Elisabeth szerint a legnagyobb probléma az, hogy a Karácsony csak arról szól, hogy adunk. Adunk ajándékot, szeretetet, finom étket, meghitt hangulatot, és természetesen mindezt mindig másnak. De magunknak mit adunk mindezért a sok fáradtságért? Hogyan háláljuk meg saját magunknak, hogy képesek vagyunk minderre? Ha nem foglalkozunk a saját lelkünkkel és testünkkel, egészen biztos a kimerültség és fáradtság, amiből egyenesen következik a feszültség és a veszekedés.

Fordítsunk rajta úgy – tanácsolja Elisabeth, hogy magunknak is adunk figyelmet, nyugalmat, hogy feltöltekezve mi is örömöt leljünk a készülődésben.

Adjunk magunknak legalább 20 percet minden nap, amikor csak magunkra figyelünk. Olvassunk például olyan könyvet, ami a lelkünket balzsamozza, ami felébreszti a belső készülődést a Karácsonyra. Sétáljunk egy kiadósat egyedül, meditáljunk, vagy csak hunyjuk be a szemünket, próbáljunk belül is elcsendesedni.

Ne hagyjuk, hogy azok a szokások uralkodjanak rajtunk, akár gyerekkorunkból hoztunk, akár magunk alakítottuk ki, amelyek valójában teljesen feleslegesek, viszont a kivitelezésük egész biztosan felemészt minket. Nem teljesen mindegy, hogyan csinálta az anyukánk vagy a nagyanyánk? Mi úgy csináljuk, ahogy nekünk jó és megoldható.

Nem feltétlen kell 24-én megfőzni és megsütni mindent, az ütemezés sok nehézséget levesz a vállunkról. Takarítsunk minden nap egy picit, nem kell, hogy egy egész napon át suvickoljunk, pokolba kívánva az egészet.

Az sem szükséges, hogy a szokásos menüsort főzzük végig, ha az minden évben megterhelő volt már eddig is. Találjunk olyan receptet, ami újdonsággal kecsegtet, de viszonylag egyszerű elkészíteni. Ha sütünk, azt már megtehetjük előző nap, az ajándékcsomagolásról már nem is beszélve ( persze csak ahová nem a Jézuska hozza).

És a legfontosabb, tegyünk félre egy kis összeget arra, hogy kényeztessük magunkat. Menjünk el egy jó masszázsra, kozmetikushoz, szaunába, fürdőbe, majdnem mindegy hová, csak adjunk magunknak lehetőséget a feltöltődésre. Ne keressünk kifogást, arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen.

Valójában rajtunk kívül senkit sem érdekel, hogy előző nap paníroztunk-e, vagy aznap, hogy előző nap mostuk-e ki a függönyt, vagy két nappal előtte. Mindenkinek az a fontos, hogy béke, nyugalom és meghitt hangulat legyen.

Amennyiben megfogadod a fenti tanácsokat, biztos lehetsz benne, hogy nem jársz úgy, mint anyukám járt minden évben ezen a napon. Egész délelőtt takarított, aztán nekilátott a halászlének, a rántott halnak, a majonézes krumplinak, majd a bejglinek, amit legvégül ( csak hogy ki ne hűljön), a borleves követett. Ennek persze az lett a következménye, hogy este 10 előtt nem volt sem kaja, sem ajándék, viszont anyukám feje bizony bebólintott a miénkkel együtt, mire az este végéhez közeledtünk.

Szóval csináljuk másképp, olvassátok az Érintés és karmát, hogy megnyugodjatok (most megrendelhetitek az írónőnél karácsonyi akció keretében dedikálva és olcsóbban).

Arra vonatkozólag, hogy azokat a kötelező karácsonyi találkozásokat hogyan viseljétek, amelyeket a hátatok közepére sem kívántok, a jövő héten kaptok Elisabeth-től jó tanácsokat.

https://www.facebook.com

Kommentek