Ne üss vissza!

Az agresszióra nem szabadna hogy agresszió legyen a válasz. Jól és helyesen dönteni akkor a legnehezebb, ha ok nélkül bántanak rossz emberek, de a saját lelkünk érdekében meg kell próbálnunk nem dühből visszavágni!

Nem vagyunk egyformák. Muszáj ezzel kezdenem. Különböző helyről jövünk, különböző neveltetést kapunk, és különböző sorsfordító események történnek velünk. Az egyikünk talán verekedést sem látott még az életében, a másikunktól meg túl korán elvett valakit a sors.
 
Mivel nem vagyunk egyformák, nem fogjuk tudni egyformán szépnek, rossznak vagy károsnak látni a dolgokat. Nem feltétlenül oldunk meg hasonlóan problémákat.
De kell valami, amihez tarthatjuk magunkat. Fel kell tudnunk ismerni, hogy mi a helyes, és mi a helytelen cselekedet.
 
Szemet szemért!
Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!
Te melyiket választanád?
 
Nem biztos hogy azt, amit én, de talán abban egyetértünk, hogy az utóbbi egy nehezebb, ugyanakkor nemesebb és pozitívabb tett.
Talán többen azt hiszik, hogy puhányság és gyávaság is munkálkodik mögötte, de ha egyszer megpróbálja az ember, érezni fogja, hogy egyáltalán nem könnyű feladat nem visszavágni a támadásra.
 
Állsz szemben valakivel, akivel akár semmi rosszat nem tettél, és egyszer csak egy óriási követ hajít feléd. El is talál. Fáj is rendesen. De te összeszorítod a fogad, és csak kérdést dobsz felé, megpróbálod megtudni az okát, megpróbálod megérteni. 
Ha a legrosszabb következik be, és nem sikerül megértened őt, mert nincs semmi épkézláb indok a cselekedet mögött, akkor veszel egy nagy levegőt... és megpróbálsz megbocsátani.
És nem dobsz vissza!
 
Nyilvánvalóan ez egy elég merev példa, de érthető a lényeg.
Baromi könnyű visszapofozni, visszakiabálni, sértésre sértéssel reagálni.
De azon kívül, hogy a hirtelen agressziónkat levezethetjük így, ki jár jól?
 
A folytatás beláthatatlan. A támadót nem tudod megbékíteni azzal, ha gondolkodás nélkül visszavágsz, de te magad bajba kerülsz. Talán még mérgesebb leszel, hiszen ha egyszer átadod magad és a dühöd kezd irányítani, olyat mondhatsz, olyat tehetsz, amit előtte soha. És amint az agresszióra agresszióval válaszolsz, a részed lesz.
Ez nem vicc, ez nem üres filozofálás.
Azt, hogy milyen emberré formálódsz, a tettek is erősen meghatározzák!
 
Szóval ha sok a düh benned, azonnal tegyél valamit, keresd meg a megoldást, hogy hogyan szabadulhatnál tőle. Mondd ki, írd le, énekeld el, vidd el egy edzőterembe, és hagyd egy boxzsákban. Szabadulj meg tőle, mielőtt valaki másra nem támadsz vele váratlanul.
Ha pedig nincs még benned harag, akkor jól vigyázz az elmédre. Olvass, hallgass, láss. Ismerd meg a rossz természetét, és ne engedd, hogy egy hirtelen támadással a hatalmába kerítsen.
 
Sose üss először, csak védd meg magad a lehető legigazabb módon!
Ne állj bosszút, és ne ringasd magad abba a tévhitbe, hogy a döntetlen kivívása a helyes cselekedet.
Egyenlőek vagyunk, de nem egyformák. Sohasem érhetünk el teljes szimmetriát.
 
Minden negatív dolgot a lehető legtöbb pozitívval kell ellensúlyozni. Ez a helyes és egyben a leghasznosabb irány.

Kommentek