Ne mérgezd a környezetedet a panaszáradatoddal!

Ha már felnőttünk, próbáljunk meg úgy is viselkedni, főleg, ha azt szeretnénk, hogy a barátaink szeressenek velünk lenni.

 

Mindenkinek vannak párkapcsolati problémái, kinek hevesebbek, kinek csendesebbek, de biztosan vannak. Két ember együttélése sok toleranciát és kompromisszumot feltételez, főleg az összecsiszolódás időszakában ( jelzem, ez akár tíz évet is jelenthet).

Kialakulnak a közös barátok, közös összejövetelek, ahová mindenki azért megy, hogy jól érezze magát egymással, az interakciók során hozzájusson információkhoz, kivel mi történt, hogy érzi magát a bőrében. Rettenetesen kellemetlen helyzetbe kerülnek, mikor pártoskodniuk kell valaki mellett, főleg, ha az a párja ellenében történik, aki ugyanúgy a társaság részét képezi.

Mikor első felindulásodban és dühödben úgy döntesz mégis eléjük tolod azt a konfliktust, amit igazából neketek otthon kellene megoldanotok, valójában betolod a kakit közéjük, akiknek nem marad más lehetőségük, mint ( optimális esetben ), mérlegelve a két fél megélt valóságát, igazságot szolgáltatniuk kettőtök között. Ez nem csak megterhelő a barátokra nézve, hanem nagyon veszélyes is, hiszen egy konfliktusba kerül legjobb szándékai ellenére.

Sok-sok történet igazolja ezt, ki ne hallott volna már olyan mediátor barátról, aki letette a voksot valaki igaza mellett, majd mikor a civakodók kibékültek ( mert 99%-ban kibékülnek), az igazságtevő barát ellen fordultak, kibeszélve kinek mit mondott, a rohadék, a szemétláda, pedig nekem azt mondta, hogy neked azt mondta, hogy te vagy a hibás, stb.

Arról nem is beszélve, hogy mikor a párodat szidod valakinek, valójában magadat is szidod, csak talán nem fogod fel. Mert te élsz azzal az emberrel, akit dühödben ócsárolsz, aki a világ legaljasabb lénye ( épp abban a pillanatban), legbüdösebb ribanca vagy még ki tudja milye. Te választottad magadhoz illőnek, te szereted őt, te hozzád kell, hogy legjobban hasonlítson, még ha ez nem is tűnik olyan egyértelműnek.

A szüleidet se terheld ezekkel a konfliktusokkal, mert ők biztosan téged szeretnek majd a legjobban a világon, sosem tudnak objektívek maradni, bármennyire szeretnének is, viszont masszívan utálni kezdik azt, aki neked ezt a sok fájdalmat okozza. Hiába rendeződnek köztetek a dolgok, hiába gondoljátok minden heves vita után, hogy titeket egymásnak teremtett az ég is, már senki sem fogja elhinni.

A szülőkhöz hasonlóan a barátok is óhatatlanul húznak valamelyikőtökhöz jobban, vagy azért mert van férfi és női összetartás, vagy azért mert a másik problémáival jobban tud azonosulni, tök mindegy. De ők is véleményt kell, hogy formáljanak, ami aztán újabb és újabb konfliktust okozhat.

Ha nem tudjátok megbeszélni egymással és mindenképpen kell valaki, aki a téged ért igazságtalanságokat meghallgatja, mérlegre teszi, leginkább szakembert javasolnék. Egy jó terapeuta sosem attól jó, mert az általad elmondott információk alapján megmondja a tutit és vadul simogatja a hátad, hogy te szegény szerencsétlen, már megint milyen szörnyű dolgok történtek veled. Attól jó, hogy ráébreszt akárcsak a kérdéseivel, hogy te hogyan tudnál jobban reagálni bizonyos helyzetekre, milyen gombot nyomott be rajtad a párod, ami lehet, hogy sokkal régebbi keletű, mint azt gondolnád, azért vált ki olyan heves érzelmeket belőled.

Ha nincs módod terapeutához menni, akkor olyannak panaszkodj, aki nem a közös életetek szoros része, ám a legjobb megoldás, ha rendezitek a veszekedést ti ketten, magatokban. Tudod, a kisgyereknek kell anyuci meg apuci, akik, mikor még nem alkalmas arra, hogy egyedül vállalja a konfliktusait, fogják a kezét, alá nyúlnak, veregetik a hátát, hogy megküzdjön az élettel.

Azt meg minden párkapcsolatban élő jobb, ha minél előbb megérti, mindenkinek van egy megélt valósága, ami lehet, hogy teljesen különbözik a másikétól. Mások az indítékok, az okok és így a következmények is, mindenkinek más a szubjektív szűrője, amin keresztül a bejövő helyzeteket megítéli. Próbáljátok megérteni a másik feleteket, még ha az gyomorba vágó érzésnek tűnik elsőre, a megoldás és a megbocsájtás ebben rejlik.

Szabó Lilla

Kommentek