Mitől nem állat az ember?

Soha nem volt még ennyire aktuális Ferenc Pápa üzenete, miszerint nem feltétlen jó ember az, aki hisz Istenben.

 

Bizonyos értelemben a hagyományos istenfélés már egy túlhaladott eszme. Lehetsz lelki, szellemi lény annak ellenére, hogy nem vagy vallásos. Nem feltétel, hogy templomba járj és adj pénzt – sokaknak a természet maga is elég templomnak. Néhány ember a történelemben, akik igazán jók voltak, nem hittek Istenben, néhányan, akik a legszörnyebb tetteket hajtották végre, az ő nevében cselekedtek.

Milyen sokszor gondoltam már rá, de csak most esett le ezen összefüggés. Az emberi test olyannyira sérülékeny, olyannyira védtelen, hogy csakis az elméje tudja késztetni olyan tettekre, amire nem született.

Akinek lételeme, az tud repülni. Akinek lételeme, az tud víz alatt levegőt venni. Akinek lételeme a magasból ugrálás, az akár több méterről is talpra érkezik a földre. Nincs ebben semmi különös, annyira természetes mindenkinek, hogy az állatok és növények alkalmazkodnak környezetükhöz, életmódjukhoz.

Így az sem meglepő, hogy azok az állatok, akik ragadozók, fel vannak vértezve mindenféle „segédeszközzel”. A krokodilnak szinte áthatolhatatlan a bőre, a cápának folyamatosan cserélődik a fogsora, az nagymacskák pedig gyorsak, hatalmas karmokkal, fogakkal, elképesztő izomzattal.

Az emberi test vajon milyen életformára teremtetett? Sem szárnyunk, sem kopoltyúnk, sem támadásra alkalmas testünk. Kisebb testű élőlényeket, vagy egymást persze szabad kézzel is meg tudjuk ölni, de igazán hatékonyak fegyverrel, páncéllal leszünk, csak segédeszközzel tudunk igazán kártékonyak lenni más számára.

De van egy elménk, mely semelyik másik élőlénynek nem adatott meg. Van szabad akaratunk, mely cselekvési választást ad a kezünkbe, semelyik másik élőlénynek nem adatott meg. Az ösztön, mellyel minden állat rendelkezik (szaporodás, utódnevelés, táplálkozás, védekezés), nálunk nyilvánvalóan százszorosan felülírt állapot. Ettől vagyunk emberek, hogy az ösztöneinknek nemet tudunk mondani, egy-egy általunk nemesebbnek tűnő cél érdekében.

Az mindig is foglalkoztatott viszont, hogy mi motiválja azokat az embereket, aki szánt szándékkal akarnak ártani, szánt szándékkal próbálnak a többi embernek rosszat. A szabad akarat persze erre is lehetőséget ad (sajnos, de hát ettől szabad), viszont olyan érthetetlen, mint egy érzés, amit még sosem éreztem.

Ha még nem éreztél gyászt, akkor meg lehet próbálni elmagyarázni, de igazán átérezni nem tudod, ameddig meg nem tapasztaltad. Pedig az empátia erről szól, megpróbáljuk átérezni, hogy a másik mit élhet át bizonyos dolgok bekövetkeztekor.

Egy biztos, minél fejlettebb tudatszinten lakozik valaki, annál jobban tisztában van azzal a ténnyel, hogy az ártani vágyás vagy cselekvés, borzasztóan rossz energiával rendelkező érzelem és tett. Olyan pusztítást végez mind a környezetében, mind a saját belsőnkben, hogy az ember tudatosan próbálja kerülni. Még így is előfordul, hogy akaratlanul bántunk, hiszen empátiánk csak egy bizonyos mértékig enged minket beleérezni mások érzéseibe.

Sajnos most a világ mégis afelé tendál, hogy a bármi nevében ártó emberek kerüljenek többségbe, akár tudatosak erről, akár nem.

Ha Isten teremtett minket, akkor biztosan nem ölésre, bántásra tette ezt. Az meg még hihetetlenebb, hogy a történelem során hányszor és hányszor gondolták embercsoportok, hogy a nevében gyilkoljanak... Persze nyilván csak a rafináltabbak tudták mindig, hogy mire megy ki a játszma, milyen gazdasági és hatalmi kérdéseket segít mondjuk egy keresztesháború, a többiek pedig azt tették, amit tudatszintjük engedett. Vagy belementek a tömeg diktálta lincselésbe, öldöklésbe, vagy nem.

De van szabad akaratunk, választhatunk. Felülemelkedhetünk, hogy megpróbáljuk átlátni, mi történik valójában, és hogy tehetünk-e bármit, legfőképp tehetünk-e bármit valós ellenállással.

Ne hagyjuk, hogy a félelem kerekedjen felül, mert az rossz tanácsadó, márpedig most mindenki fél. Ami nem csoda, hiszen a világ most olyan átalakuláson megy át a szemünk láttára, olyan sebességgel, mintha egy történelemkönyvet olvasnánk több száz évnyi tananyaggal.

Legyünk mi azok, akik nem hagyják, hogy a sok rossz, ami most körülöttünk zajlik, beszippantson! Legyünk mi azok, akik átlátnak a dolgokon, akik emberként cselekednek, megfontoltan, előrelátóan, nem pillanatnyi érzelmektől befolyásoltan!

Legyünk mi többek, mint az állatok és legyünk többen, mint azok, akik még nem tudnak így gondolkodni!

Szabó Lilla

Kommentek