Milyen lenne mással?

Mindenkiben felmerült már a kérdés, de vajon hogyan és miért jutunk el idáig? Ös valójában szükségünk van-e tényleg másra?

 

Van egy tökéletes férjünk, akivel szerelemből házasodunk össze. Soha nem tudnánk megcsalni. Boldogok vagyunk, gyermekeink születnek és még boldogabbak leszünk. Aztán telnek az évek, a gyerekekből kamaszok lesznek, dolgozunk és próbálunk megfelelni a társadalmi normáknak.

Aztán eljön a 3.-4. X és próbáljuk magunkat karban tartani. Edzőterembe járunk, joga órára és gyümölcs smoothikat iszunk, hogy jó csajok maradjuk. A férjünkkel még mindig szeretjük egymást, és ha problémák vannak, akkor is megpróbáljuk megoldani őket. 

De mégis ott motoszkál bennünk néha a kérdés: Ezt akartuk-e? Teljes-e az életünk vagy hiányzik belőle valami?

Mindenkivel előfordul, hogy megszokássá válnak a hétköznapjai...

....és ilyenkor váratlanul megjelenik ő, akivel első pillanatban érezzük a tűzet, akivel egyből tudjuk, hogy lehetne több is mint egy pillantás.

Akiről otthon titokban szexuálisan fantáziálgatunk. Aki miatt másnap magassarkú cipőben, szexi blúzban megyünk dolgozni, hátha összefutunk vele valahol. És ha véletlenül összefutunk vele, elgondolkodunk rajta:

Vajon mi lenne ha?

De persze nem teszünk meg hiszen anyák vagyunk, van férjünk és jó feleségek vagyunk.

De azért néha eljátszunk a gondolattal, milyen lenne más karjaiban lenni.

Gondolkodjunk el rajta, miért is szeretnénk ezt? 

Valószínű a férjünk már nem mondja el minden nap, hogy mi vagyunk a legszebbek a világon, és még mindig ugyanúgy szeret, és hogy kivan, mint 15-20 évvel ezelőtt. De nők vagyunk és fontos a dicséret és visszaigazolás.

Ne kívül keressük a csodát, hanem inkább este, mielőtt lefeküdnénk húzzuk fel neki a körömcipőnket, és lepjük meg, gomboljuk ki neki erotikusan a blúzunkat. Hiszen a vágy, amit kívül látunk másokban, valójában bennünk van, És a tűzet nem kell máshol keresnünk, csak észre kell vennünk magunkban, hogy mi maga vagyunk a tűz.

Garay Zsanett

Kommentek