Miért olyan nehéz az okos és szép nőknek párt találni?

Napjainkról azt mondják, a párkapcsolati válság korát éljük, és ha körbenézünk, rengeteg okos és szép nő van egyedül. A józan ész azt diktálná, hogy ezek a nők kelnek el legelőször, de valami mégis ellenük szól.

Ennek háttere javarészt a XX. század fordulataiban keresendő:
Ha megnézzük a felsőoktatást és a különböző tanfolyamokat, leszámítva egy-két szakot és kurzust, a nők jóval magasabb számban képviseltetik magukat. Ennek oka igen egyszerű, Magyarországon mindössze 123 éve vehetnek részt a nők a felsőoktatásban, a tudásszomj ott volt bennünk, de csak azóta élhetünk vele hivatalosan. Mára a diplomások aránya a nők felé billen, 58%-ban.
 
A szavazati jog kapcsán sincs oly rég, hogy megteremtődött az esélyegyenlőség. Jövőre lesz hazánkban 100 éve, hogy a nők voksolhatnak, addig a véleményünknek ilyen módon nem adhattunk hangot.
 
Ami pedig a házasságokat illeti, sokszor anyagi közösségek voltak, a nő nem dolgozott, a gyermeknevelésnek szentelte életét és saját bevétel hiányában a férfira szorult. Ez a fajta kiszolgáltatottság a világháborúkkal sokat változott, hiszen a kiesett férfi munkaerőt pótolni kellett és a nők kiugróan magas számban vállaltak munkát a korábbiakhoz képest.
 
Az elmúlt száz évben tehát a nők igyekeztek mindent bepótolni, amit korábban nem lehetett, ezáltal a női személyiség rengeteget változott, de egy valami konstansan ott dobog most is a női szívben, a szerelem és a párkapcsolat iránti igény.
 
Sokan úgy fogalmaznak, hogy a párkapcsolati válság oka épp itt keresendő, a nők tanultak, okosodtak és egyre többre vágytak. Már nem volt elég az otthoni élet, a gyermekekkel való foglalatoskodás. A nők felültek egy száguldó gyorsvonatra és a férfiak nem győzték követni őket. Míg a nő és ezzel együtt a női szerepek bővültek, a férfi szerepek ugyanazok maradtak. És jogos kérdés, hova változott volna a férfi szerep? Gyermekszülés (még) nem opció, de már egyre több helyen maradhatnak otthon a gyermekkel állami és munkahelyi támogatással.
 
Talán, ahogy egy nő teste rugalmasabb, mint a férfié, úgy a lelke is. És a férfiak nem tudták feldolgozni ezt a tempós átalakulást, sokan még mindig megkövetelik maguknak az elsőséget.
De pont itt a hiba, hogy a férfiak harcolni akarnak egymással és most már a nőkkel is, mint vetélytárs, és a nők is harcolni akarnak, legyőzni a férfit.
 
Tudat alatt ott a bosszú sok esetben, hogy nem tanulhattunk, sok esetben megalázó helyzetbe kényszerültünk és ezt a mai férfiakon akarjuk megbosszulni. Hiába más már most a lét, mások az emberek, de ezek a lenyomatok ott vannak bennünk és folyamatosan ketyegnek, egész addig, míg ezt a belső vívódást meg nem állítjuk. Férfit legyőzni kívánó nőként, ezzel a kisugárzással csak feszültségbe és vitákba bonyolódhatunk, nem pedig kiegyensúlyozott párkapcsolatba.
 
Nekünk nőknek magunk mögött kéne hagyni a bosszút és az efféle harcot, évszázadok elnyomása után ne megtorolni akarjunk, hanem örömmel élni a lehetőségeinkkel, ne görcsösen elsők akarjunk lenni, hanem egyenlők!
 
A férfiaknak pedig Oscar Wilde mondását ajánlom:
„A nőket szeretni kell, nem megérteni.”
 


 
u.i. Kedves Férfiak!
Nőként megígérjük, hogy nem harcolunk tovább, és cicamicaként bújunk ölelő karotokba a kanapén fekve.
De ti is ígérjetek meg valamit, nem harcoltok ti se tovább velünk, erősítitek magatokat, nem más kárára, hanem saját magatokért. Észreveszitek, hogy az okos és szép nő az igazi áldás, és félelem helyett, hogy majd lemosunk benneteket a pályáról, legyetek büszkék ránk. Titeket választottunk, ez igazából nektek bók.

Kommentek