Miért olyan nehéz a tisztelet?

Akinek kisgyereke van, tudja milyen nehéz szigorúnak lenni anélkül, hogy tekintélyelvűekké válnánk. Ha megértjük miért annyira bonyolult elérni, hogy a gyerekeink tiszteljenek, közelebb kerülhetünk a szülőség szerepének mélységeiben való megéléséhez. Tömör Elisabeth MET terapeuta, az Örintés és karma című hiánypótló mű szerzőjével beszélgettünk a szülő és gyereke közötti tiszteletről.

 

Könnyebb beszélni róla, mint megélni

A tisztelet manapság egy kicsit olyan, mint a foci. Mindenki beszél róla, és mindenki akarja magának, sőt meg van róla győződve, hogy ő aztán tiszteletreméltó, olyan, akit mások tisztelhetnek, és ő maga is tisztel másokat. A valóságban azonban a tisztelet nagyon is ritka madár errefelé. Ha pedig a szülő és a gyerek közötti tiszteletről beszélünk, az egészen egyszerűen kihalófélben van, sajnos. Könnyű arról beszélni, hogy tiszteljük a szüleinket, tiszteljük a gyerekeinket, de megélni a tiszteletet a mindennapokban nagyon is nehéz dolog.

Értékek elismerése

A tisztelet szó definíciója nem más, mint mások megbecsülése, elismerése. Általában az értéket tiszteljük, ami számunkra az. Éppen ezért nem az a fontos akit tisztelnek, hanem inkább az, aki tiszteli a másikat. Az ugyanis, hogy valaki mit vagy kit tisztel, sok mindent elárul az adott emberről, leginkább annak az értékrendjét.

Először magamat

Csak akkor válunk képessé a tiszteltre, ha azt képesek vagyunk önmagunk irányába is érezni. Hiszen a tiszteletnek, csakúgy mint a szeretetnek, az őszinteségnek, és a sort még folytathatnánk először bennünk kell hogy megszülessen önmagunk iránt. Ha ez megvan, tehát én tisztelem, szeretem, becsülöm magam, akkor válik lehetségessé, hogy mindezt más emberek felé is érezhessem, éreztethessem. A sort tehát magammal kell kezdenem.

Félünk a konfliktustól

A jó szülő gyerek kapcsolat – mint minden jó kapcsolat – alapja a tisztelet. Ez egyfajta elfogadást is jelent valahol, a másik személyének, érzéseinek az elfogadását. Amikor azonban ütközés következik be, azaz összezördülünk, vagy összekülönbözünk a gyerekkel, akkor abban a helyzetben nehézséget jelenthet a tisztelet megadása. Manapság azonban nem divat konfliktusba kerülni a saját gyerekünkkel, esetleg ellentmondani neki. Pedig saját határaink védelme fontos dolog, muszáj szabályok mentén élni. A határok által találják meg helyüket az életben, tudják majd magukat kifejezésre juttatni. Amikor a gyerek beleütközik ezekbe a szabályokba, határokba, ezek azok a védelmi vonalak, melyek paradox módon, de megtartják őt, és nem esik le a szakadékba. Márpedig a gyerek kíváncsiságánál hajtva le fogja tesztelni a határok erősségét, és minél szilárdabbak azok, annál nagyobb biztonságban fogja érezni magát.

A félelem nem tisztelet

Végül sajnos manapság sokan összekeverik a tiszteletet a félelemmel. A tiszteletet ugyanis nem lehet kierőszakolni, az vagy van, vagy nincs. Ám ha ez mégis megtörténik, akkor általában a kikényszerített tiszteletet félelemből születik, de az soha nem lesz valódi.

Ha azt szeretnénk, hogy tiszteljenek minket a gyerekeink, tiszteletreméltóan viselkedjenek velünk, akkor először nekünk kell tudnunk tisztelni saját magunkat, képbe lenni saját értékeinkkel, és meg kell tudnunk azokat védeni, melyekhez szabályok, határok és következetesség szükséges.  

Kommentek