Miért nem mész el egy pszichológushoz?

A mai kor átlag embere szégyelli, és gyengeségként, kudarcként éli meg, ha segítséget kell kérnie. Ha pedig a mentálhigiénés szakember, a pszichológus, vagy a pszichiáter is szóba kerül, akkor általában sikítva menekülnek, vagy hirtelen sok dolguk lesz, és nem foglalkoznak érdemben a problémával, annak megoldásával. Miért nem vesszük igénybe a szakemberek, terapeuták szolgáltatásait, erről beszélgettünk Tömör Elisabeth kanadai születésű írónővel és MET terapeutával.

 

A neandervölgyi is járt „agykurkászhoz”

Minden kultúrában, minden érában a közösség tagjai számára elérhető volt egy ember – nevezhetjük sámánnak, jósnőnek, lelkipásztornak, rabbinak, csillagjósnak, vagy éppen pszichológusnak – aki az egyén mentális és lelki egészségéért (is) felelős volt. Hozzá lehetett fordulni olyan életeseményekkel, helyzetekkel kapcsolatban, melyekre az ember maga nem tudta a megoldást vagy a kiutat megtalálni. „Igen, őseink is jártak pszichológushoz, minden törzsnek volt szellemi vezetője, aki a törzs tagjainak lelki egészségéért is felelősséget vállalt. Manapság elfelejtjük, hogy nem kell és nem is lehet mindent egyedül megoldani, illetve, hogy a pénz hajszolásán kívül olyan megfoghatatlan dolgokkal is foglalkozzunk, mint a lélek.” – mondja Tömör Elisabeth MET terapeuta. Manapság is sokan dolgoznak azon, hogy más embernek segítséget, támaszt, vigasztalást, megértést, de konkrét megoldást is nyújtsanak, már aki akarja.

Széles a spektrum, mégsem élünk vele

A választék óriási, és igen résen kell lenni, mert sok a kókler, de ez minden szakmában elmondható. Fontos lenne, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, hogy eljön mindenkinek az életében az a pont, amikor az adott probléma túlnő rajta, amikor már nincs rálátása a dolgokra. Ez az utolsó utáni pillanat, amikor végleg meg kellene érteni, hogy el kell indulni a változás útján. Igazából lényegtelen, hogy milyen módszerrel tesszük ezt, hogy milyen terápiát alkalmazunk, hiszen a fontos, hogy önmagunk lelki fejlődésével foglalkozzunk. „Akik a klasszikusabb vonalat kedvelik, azok elmehetnének a pszichológushoz, a pszichiáterhez, a mentálhigiénés szakemberhez, vagy az addiktológushoz – mert nem csupán a drogoktól lehet függeni, de bizonyos kapcsolatoktól is akár -. Akadnak, aki esetében a szimbólumterápia, a családállítás, a kineziológia, vagy a pszichodráma hozhatna sikert, és léteznek olyanok is, akikhez az érintéses terápiák állnak közelebb, annak nagy szolgálatot tehet a craniosacralis terápia, akár egy aromaterápiás masszázs, a haptonómia, vagy a Muscle Effect Therapy, a gyengéd érintés. Nincs egyedüli igaz, üdvözítő terápia, ami segít, egyedül az egyén akarata, hogy önmagáért tesz, ez számít. –hívja fel a figyelmünket Elisabeth, a nagy sikerű, mára már második kiadását megélt Érintés és karma című könyv írónője. Tehát a lényeg az lenne, hogy valamilyen úton elinduljunk önmagunk felé, hiszen a változást legelőbb magunkkal kell kezdenünk.

Tényleg miért?

Az átlagember sötéten látja a világot, teljesen elhanyagolja a lelki életét, nincs kapcsolatban sem magával, sem egy magasabb világgal, rendező elvvel, nincs amiben higgyen, így teljesen elveszve csatangol a világban. Általában panaszkodik, támadólag lép fel védekezésképpen, mindenkit hibásnak tart sorsa alakulásáért, az anyját, a testvérét, a barátját, a férjét, a gyerekét, a tanárt, jobb híján az éppen hatalmon lévő kormányt. Még mindig nagyon kevés azok száma, akik mernek segítséget kérni, akik megértik azt, hogy az önmagukba befektetett idő, pénz és energia kamatostul megtérül. „Végül, hogy miért nem fordulnak az emberek pszichológushoz, vagy nem jönnek el a MET terápiára? Vannak, akik szégyellik, hogy nem tudják megoldani az életüket egyedül, vannak, akiknek az eszébe sem jut, de a legtöbben azt hozzák fel mentségükként, hogy nekik nincs arra pénzük. Erre nekem mindig csak egyetlen kérdésem van, hogy arra a sok gyógyszerre, meg a temetésre vajon lesz-e pénze, amit azért kell majd kifizetni, mert nem törődött időben a saját lelkével, annak egészségével, mely fizikai egészségünk záloga?” – teszi fel a kérdést Elisabeth…

Végül, ne csak akkor, ha már baj van

Olyan ez, mint az ivás, ha szabad ezzel a példával élnem. Nem akkor kell elkezdeni inni, amikor már azt érezzük, hogy szomjasak vagyunk. A hidratáltság, és a szervezet egészséges működése érdekében akkor is kell innunk, ha éppen nem érezzük azt, hogy mindjárt szomjan halok… „Ne csak akkor menj pszichológushoz, ha már baj van. Komoly változásokat lehet elérni, ha akkor megyünk amikor jól vagyunk, mert olyankor nem fáradunk le az aktuális probléma miatt, és van erőnk szembenézni a mélységgel. Ez hasznos tud lenni, főleg régi elfeledett emlékek feltámasztására.” – mondja Elisabeth.

Bogáti Gabi

Kommentek