Miért akarsz dolgozni gyerek mellett?

Mert lehet, hogy nem vagy az a típus, akit a gyereknevelés örömei és nehézségei tökéletesen kielégítenek. Ös ez nem újdonság, vagyunk ezzel így egy páran. Ön a következő okokért értem, hogy miért akarok gyerek mellett is dolgozni.

 

1. Mert unom a 4 falat

Persze, erre most a legkönnyebb rávágni, hogy menjünk el itthonról. De egy szeles, esős, csapadékos, őszi-téli időszakban, amikor sétálni se lehet lemenni, ez nem éppen a legkönnyebb opció. Játszóházba se szívesen indulnék el csak azért, hogy egy influenzás időszakban esetleg elkapjon valamit a gyerek. Meg még pici is ahhoz. A barátnők dolgoznak, a nagyszülők dolgoznak. Így sokszor marad a már jól ismert 4 fal. (Amire korábban ugyebár mennyire vágytam…)

2. Mert hiányzik a felnőtt társaság

Apa hajnalban elmegy, este fürdetésre épp, hogy hazaér. Barátnők továbbra is dolgoznak, akárcsak a nagyszülők, anyósok, de még a kolléganők se érnek rá túl sokszor pletykálkodni az otthon „unatkozó” mamikkal. Maradnak tehát a hozzám hasonló anyukák. No igen, erre meg egy olyan példám van, hogy a szomszéd házban (kaputól kapuig 20 méter) lakó anyukával volt, hogy vagy 2 hónapig nem tudtunk összehozni egy közös sétálást, mert pont felváltva aludtak, ettek és fogzottak a gyerekeink. A másik pedig – és most tök őszinte leszek -, hogy bár időnként nagyon jó megvitatni a szoptatással, hozzátáplálással, altatással és az egyéb fontos témákkal kapcsolatos gondolataimat más anyákkal, azért én se szeretnék mindig csak erről beszélni.

3. Mert jólesik ledobni a mackót és újra nőnek lenni

Amennyire utáltam már azelőtt a mindennapos ’mit vegyek fel, nincs egy rongyom, semmi sem áll jól’ tortúrát, most annyira várok minden olyan alkalmat, amikor felvehetek valami csinos ruhát, magassarkúba bújhatok, kisminkelhetem magam és kiengedhetem a hajam. (Legalább) 10 kilós babakocsit a (jelenleg) 10,5 kilós gyerekkel 8 lépcsőfokon le, majd felcipelni magassarkúban és csini ruhában ugyanis nem csak nem túl nőies mutatvány, de életveszélyes is.

4. Mert jó újra használni az agyamat

Igyekszem a gyerekdalok és mesék közül normálisabbakat, értelmesebbeket nézetni és hallgattatni a gyerekkel. De 8-10 órányi Hupikék Törpikék, Balu Kapitány és Mickey Egér Kalandjai után már kifejezetten vágyom valami olyanra, ami újra beindíthatja az agytekervényeimet és erre a munkámnál jobban semmi nem képes.

5. Mert jó érzés az anyaság mellett másban is jónak, sikeresnek lenni

Egy apa is lehet a világ legjobb apukája és zseniális tanár. Vagy könyvelő. Vagy zenész. Vagy orvos. Vagy bármi! Valami olyan, amit szeret, amihez tehetsége van, amiben sikeres lehet. Nem!? Akkor egy nő miért ne vágyhatna arra, hogy amellett, hogy csodálatos Édesanya, még zseniális újságíró, óvónő, marketinges, varrónő, fotós, vagy bármi. Bármi, amit szeret, amihez tehetsége van, és amiben sikeres lehet. Mert lehetünk egyszerre két dologban is sikeresek, csodálatosak és jók. Nem kell lemondani egyikről sem a másik miatt!

6. Mert kell a pénz

Hazug és hiteltelen lennék, ha pont ezt a pontot hagynám ki. Hiszen nagyon sok háztartásban az egyik legfőbb indok, amiért egy anya hamarabb kell, hogy munkába álljon, az a pénz. A pénz, amiből sosincs elég. Pláne, ha az embernek gyermeke van, akinek pedig mindent meg szeretnénk adni. Még ha valójában ez a minden mi magunk vagyunk és a szeretet, amit adni tudunk. Csak kár, hogy szeretetért nem kapni ételt, ruhát, játékot, gyógyszert, de még a számlákat se tudjuk befizetni belőle.

7. Mert gondolni kell a jövőnkre 

Ha az ember kiesik a mókuskerékből, nehéz újra visszaszállni rá. Az ugyanis nem áll meg egy pillanatra se, és újra visszaszokni a régi tempóhoz nem egyszerű. Ráadásul sok helyen nem is engedik vissza a nőket. Illetve pontosítanék: az anyákat. És minél több időt vagyunk lent róla, annál nehezebb lesz a dolgunk. Három év alatt nem csak a világ, de a technika, a trendek, a gépek, a szabályok, a törvények... egyszóval minden meg tud változni és meg is változik. Ezért sokan ezt akarják kikerülni azzal, hogy mielőbb munkába állnak.

8. Mert nekünk, embereknek sose jó az, ami van

Pont az eddig leírtakat ecseteltem nemrég egy barátnőmnek hosszasan, mire ő a „panaszáradatom” után csak ennyit felelt: „Oké, de azt ugye tudod, hogy 1 hét után eleged lesz, és újra hazavágysz majd!?” Elkezdhetném taglalni, hogy miért nincs igaza. Nem teszem, mert az van. Biztosan így lesz. Erre viszont csak ezt tudom írni: "Ahhoz, hogy értékelni tudjuk azt, amink van, előbb el kell veszíteni valamit, ami igen kedves nekünk." Ennek a tudatában is nagyon várom, hogy picit újra kimozdulhassak, emberek között legyek és dolgozhassak. Nagy szerencsém van, mert a kislányom imádja a társaságot, az embereket, a gyerekeket, így egy pillanatig se aggódom amiatt, hogy rosszul fogja majd érezni magát, amíg én majd dolgozom és nem lesz velem.

K.R.

Kommentek