Mi lesz, ha vége? Mi lesz, ha megbánod? – Tetoválások, emlékek és kapcsolatok

Van egy videó, amiben azt a felháborító döntést rögzítettük, hogy besétálok egy ismerős szalonba, és a másik felem választ nekem tetoválást. Nem tudtam mi kerül rám, mégsem izgultam túlságosan, és nem csak azért nem, mert tudtam, hogy bízhatok a másik ember ízlésében és döntésében.

Aztán most jött egy komment, ami teljesen várható is volt:
“És ha szakítotok, utána milyen érzés lesz, hogy ő választotta és rajtad van életed végéig?”
Ez a mondat egy csomó gondolatot felébresztett bennem.
 
A tetoválást lehet szeretni, utálni, vagy lehet a témával abszolút nem is foglalkozni, de szerintem teljesen felesleges túldramatizálni.
 
 
-Mi lesz, ha megöregszel és ráncos leszel? Akkor hogy fogsz kinézni?
-Mit egy idős, tetovált ember. Pont olyan mint most, csak ráncokkal.
 
-Mi lesz ha megbánod?
-Biztos van olyan, aki megbánja ha a faszija nevét teteti a vállára, de mondj nekem sikerült időtálló, kedves mintákat varratni. Ajánlom mindenkinek a tetoválás előtti elgondolkodást. Aztán akkor nem lesz mit sajnálni 5 vagy 50 év múlva se.
 
-Mi lesz, ha olyan munkád lesz ahol majd ciki, meg tilos?
-Nyugi, nem lesz olyan munkám. De a hosszú ing és az alapozó is gyorsabb megoldás lehet vészhelyzetben, mint a karamputálás.
 
 
És mielőtt még sok-sok egyéb hülye kérdésre kitérnék, inkább rámegyek erre, erre ami konkrétan a helyzetemről szól, és arról, hogy mi lesz, ha egyszer az már nem lesz velem, aki miatt készült.
 
Először is, én tudom ajánlani, hogy kapcsolat közben ne feltétlenül az esetleges szakítás részleteit mérlegeljük.
Másodszor, ha még fel is merül az, hogy elválunk attól, akit egyszer egy felnőtt kapcsolatban nagyon szerettünk, ne higgyük, hogy az csak a világ összedőlésével azonos lépés lehet.
Ne vonzzuk már be azt, hogy ha mi egyszer szétmennénk, az csak fájdalmat és keserűséget hozna maga után, és ha mégis kiábrándulás lesz, ne ábránduljunk már ki a szép évekből is ezzel együtt.
Boldogok voltunk akkor? Fontos része marad örökre az életünknek az, hogy egyszer boldogok voltuk?
El kell felejteni azt, hogy volt olyan jó az élet, hogy egyszer bíztunk, szerettünk, reméltük?
Gondolom egyértelműek a válaszaim úgy is, ha le se írom.
 
A tetoválás egy fotó, egy kimerevített pillanat a bőrödön. Egy részlet, ami egyedibbé tesz, amitől jobban hasonlítasz arra, amit érzel.
Higgy abban, hogy amit választottál, az jó hogy felkerült. Raktározd el azt az érzést, amit te mellé és mögé tettél.
Bármi történjen a jövőben, azt a fontos múltbéli pillanatot nem változtatja meg, nem írja át. Légy büszke rá akkor is, amikor már máshol jársz.
 

A te tested, a te vásznad! Hagyhatod pőrén, bújtathatod olyan jelmezbe amibe csak szeretnéd, és rajzolhatsz is rá örökre szóló jeleket.
Használd úgy, hogy szeretni tudd!


Kommentek