Meztelenül mutatkozni a gyerek előtt?

Minden szülő életében elérkezik az a nap, amikor szembe találja magát ezzel a kérdéssel. Hol húzódik az egészséges határ a prüdéria és az exhibicionizmus között? Most kiderül, hogyan képviseljük családon belül az intimitást.

 

Nem öltözünk csukott ajtók mögött

Apa! Neked lóg a puncid! –kiabálja hangosan az akkor még ovis kislányunk. Na ez volt az a perc, amikor elhatároztuk, hogy a férjem törölközővel takarja majd el magát, ha fesztelenül, a ruhák szorítása nélkül szeretne közlekedni a lakásban. Mielőtt megszülettek a gyerekeink elhatároztuk, hogy teljesen természetesen kezeljük majd a meztelenséget, és ezt azóta is tartjuk, mégis direktben nem járkálunk ruha nélkül előttük csak azért is. Ha pedig meglátnak egyikünket, másikunkat, abból sincs baj, például nem öltözködünk csukott ajtók mögött, sőt, volt, hogy csak bugyiban öleltem meg őket köszönésképpen a reggeli hajrában.

Testből test

Amikor megszületik a kisbaba, az első pillanatoktól kezdve érintkezik a bőrünk, és ez nagyon jó érzés, mind az anyának, mind a babának. Ilyenkor még mindig egy a test, az a test, amiből élet született. Az együtt alvás, a szoptatás intimitása, az együtt fürdés teljesen természetes ilyenkor. Azonban ahogy cseperedik a kisember, úgy változik és szélesedik a két ember teste közötti fizikai távolság. Persze ennek sebessége és mértéke teljesen egyéni, anyától és gyerektől függ. Akad, aki már az egy éves totyogó előtt sem mutatkozik meztelenül, és vannak, akik a kisiskolással is simán együtt fürdenek. Egy biztos, az idő múlásával a gyereknek meg kell értenie, hogy a teste csak az övé, mely különálló egység az anyáétól.

A meztelenségnek helye van

A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a meztelenségnek megvan a maga helye, és az csak az egyénre vonatkozik. Társadalmi elvárás, hogy az utcán, nyilvános helyen nem mutatkozunk meztelenül. Az teljesen normális, hogy a fürdőszobából míg elérünk a szekrényünkig nem kell teljesen eltakarnunk magunkat, hiszen az otthonunk egy biztonságos terület, mégis fontos, hogy a gyerek ne azt lássa, hogy anya meztelenül főz, vagy apa Ádám kosztümben sörözik a teraszon.

Prüdéria vagy exhibicionizmus?

Egy egészen vékony határ választja el a kettőt egymástól. Nem történik semmi baj, ha a gyerek előtt ruha nélkül mutatkozunk, míg éppen átöltözünk. Hiszen ruha nélkül is létezünk, így is kell látnia minket. Viszont a forszírozott, szokásból adódó, hosszan tartó meztelenség egyfajta agresszió, a másik, jelen esetben a gyerek teljes semmibe vétele. Azt közvetítem általa, hogy „mindegy mit érzel, én azt teszem, ami nekem tetszik.”

Tinikkel az élet

Amíg a kisgyerek így vagy úgy de alkalmazkodik szülei meztelenségéhez, a tinikkel erősen más a helyzet. Változó testük, hullámzó érzelmeik, kiszámíthatatlan viselkedéseik igazi fortyogó vulkánná teszi őket. Ha ezt még tetézzük a generációk meztelensége közötti különbségek látványával, az szintén agresszió. Számukra a meztelenségnek már szexuális vonatkozása is van, vagy lehet, melyet elsősorban a családon kívül kell, hogy keressenek. A tinik előtt való meztelenség csak akadályozza őket saját maguk megtalálásában, mely éppen elég feladat számukra.

Értéket adni

Minden szülő szeretné, ha gyereke a későbbiekben egészséges, boldog életet élhetne, tabuk és komplexusok nélkül. Meg kell tanítani a gyerekeknek a meztelenség helyét, az intimitás értékét. A szülők meztelensége csakis saját magukra tartozik, szexualitásuk része, mely nem gyerekszemnek való látvány. Tartsuk meg az egészséges határt a direkt meztelenség, és a természetes meztelenség között. Itt is igaz Arisztotelész arany közepe, miszerint a túlzott szélsőségek nem vezetnek jó irányba. Szóval simán belefér, ha a fürdőszobából kifelé jövet nem takarjuk el magunkat pánikszerűen, ám a kiskamasszal való együtt fürdés, vagy a bugyi nélküli reggelizés már nem kellene, hogy megengedett legyen.

B.G.

Kommentek