Meddig NŐ a nő? Káromkodás, szex és alkohol

Találtam egy lányt a neten, akinek a történetei óriási nosztalgiát ébresztettek bennem. Pasizás, piálás, bulizás ezerrel, közben pedig józan és rafinált gondolatok. Vállalja. Múltja minden sötét titkát, és jelene összes bolond pillanatát. Helyeslem a magatartását.

Sok visszataszító dolog van ebben a világban, de az álszentség nálam mindig élen járt.
Mert vannak azok a nők, akik nem apácák és tele vannak sötét gondolatokkal, de kritizálni mindennél jobban szeretnek. Semmi és senki sem elég jó nekik, és ezzel kapcsolatos sápítozásaikkal mindig szívesen fárasztják a környezetüket.
 
"Az a csaj egy kurva. Összefekszik mindenkivel, minden hétvégén részeg, és még büszke is rá."
"Az meg régen volt kurva, erre most játssza a rendes háziasszonyt."
"Az meg szűzkurva, mert kelleti itt magát, de aztán senki sem elég jó neki."
 
És beszólnak a hajadra, ruhádra, étkezési szokásaidra, barátaidra, döntéseidre. Bármire, mindenre. És észre sem veszik, hogy hobbiból keseregnek, köpködnek, ájuldoznak.
Hát bocs, de én náluk kevés szánalmasabbat ismerek.
 
Nekem az ég világon semmi gondom nincs a lányokkal, akik mennek, élnek, boldogok... vagy legalább keresnek!
Én is voltam így, és sosem tagadtam!
 
És tudom, hogy sohasem jutnék el arra a pontra, amikor hirtelen jógamatracon térdelve, esővizet szücsölve arról magyarázok majd, hogy:
"Oh, régen én is ilyen borzasztó ember voltam. Régen rossz dolgokat tettem, rossz emberekkel lógtam, a rossz alkoholt ittam és rossz volt a karmám. De ma! No lám, hát rátaláltam a megvilágosodás felé vezető útra, s most már hátra sem nézek. Tagadom aki voltam!"
Mert ez a másik kedvencem, az exribi, aki ma már jó és tiszta, de nem fejlődött, csak hátat fordított... Hagyjuk is, ő az álszentekkel ellentétben még csak magára se ismerne soha.
 
Mert ez az egész "nagy pofával vállalom a múltam sztory"nem arról szól, hogy: Szex, pia, drogok! Éljen, ezerrel, halálig! Nem mondja azt senki (akinek ép esze van), hogy a cél a 0-24 hedonizmus, hogy örökké csak arccal kell menni a bajnak.
Azt mondjuk csak, én, meg az a csaj is, aki visítva nevet a kellemetlen múltján, hogy nincs ezzel semmi baj. Hogy az úton ki így, ki úgy megy végig, és ki így, ki úgy tanul. De végül, ha van esze, megérkezik. Mert sose dobtunk be mindent, mindig vigyáztunk hogy legyen holnap, és ha jött a lehetőség, aminek hála jobb emberré válhattunk, hát megragadtuk.
 
És sem az alkohol, sem a csúnya szavak, sem a szaftos történetek nem tesznek olcsóvá vagy nagybetűs kurvává. S attól még, hogy valaki udvariasan köszön be és el, és nem issza ki a minibárt, csalhat, hazudhat és nagyobb métely lehet, mint a lány, aki hajnalig táncolt egy rossz cipőben...
 


 

Kommentek