Ma nem vitatkozom, ma inkább csak hallgatok

Vitatkozásból veszekedésig jutni senki sem szeret igazán. Legalábbis remélem. Azonban mindenki belefut élete során az elégnél is több ilyen szituációba. Egy idő után azonban meg lehet tanulni elkerülni a legértelmetlenebbeket. Mindenkinek melegen ajánlom!

 

Az új konfliktuselkerülő technikám a jegelés. Képes vagyok félretenni olyan témákat, amiken az adott pillanatban borzasztóan felhúzom magam, és ez szerintem elég komoly eredmény.

Gyerekként, majd tiniként nehéz magunkba fojtani bármit. Ha jön az a torkot kaparó érzés, egyszerűen kiengedjük, gondolkodás nélkül:

-lehordjuk a párunkat egy nüansznyi hiba miatt, ami akkorára duzzad, hogy igazi fájdalmat okozunk a másiknak

-kimondjuk az első látás alapján kialakult, nem teljesen kész véleményünket

-vérünket áldoznánk olyan eszmék miatt, amiben még nem is vagyunk biztosak

-kendőzetlenül őszinték vagyunk akkor is, ha hallgatni kéne

Mert a megoldás nem a hazugság, legalábbis nem feltétlenül. Néha egyszerűen csak elég nem szólni, hallgatni.

A legutóbbi vitámba egyszerűen nem mentem bele. Fogtam és elnapoltam, és eközben két dolog járt a fejemben. Higgadtan végig akartam gondolni még egyszer az egészet, és nem akartam elrontani azt a bizonyos napomat, amit a fájdalmas tény majdnem keresztbe is vágott.

Nem válaszoltam, elhatárolódtam mindentől ami a magyarázkodásban, majd a vitába, később pedig a veszekedésbe torkollott volna.

Hihetetlen módon nyugodt estém lett. Képes voltam félretenni, és működött. Másnap már feleannyira sem voltam dühös, és legfőképpen feleannyira sem érdekelt az egész.

A tüske persze ott marad... de az amúgy is. Ha vissza kell rá térni, ha meg kell majd beszélni, úgyis lesz másik alkalom. Például egy kevésbé jó este, amikor úgyis belefér, amit úgysem rontana el.

Vannak napok, amiket jobb megvédeni.

Jó néha nem felvenni a telefont és nem reagálni az üzenetekre, csak élni tovább életünk azon részét, ami tényleg boldogít, ami nem zökkent ki. Jó néha, önző módon a számunkra szép vagy nyugodt dolgokat keresni.

És ezen a ponton, tudtunk nélkül néha a másiknak is segítünk. Egy idő után rájönnek, hogy a csip-csup vitákat velünk egyszerűen nem lehet lefolytatni, és ha minden jól megy, ők is annyiban hagyják.

A férfiak okosabban csinálják ezt, mint mi. Azok a távolba révedő tekintetek, azok az egyszavas válaszok... A szervezetük alapból tiltakozik a túl sok és értelmetlennek tűnő szópárbaj ellen.

Talán érdemes megfontolni, hogy nem még jobban felidegesíteni kell ezen magunkat, hanem követni a példát...

Zs.

Kommentek