Leszel a vésztartalékom?

Figyelj csak! Beszélgettem a lányokkal és mindenkinek van ilyen vésztartaléka. Tudod, hogyha nem jönne össze senki, mondjuk negyvenéves korunkig, akkor legyen kihez hozzámenni.
 

Meg nem is annyira a házasság, csak például anyámék nyugodtabbak lennének, ha tudnák, hogy sikerült. Legalább ez. Egy faszit megfogni.

Meg hogy vigyáznak rám, már van saját családom, igazi felnőtt lettem. Ez nekik fontos, és őszintén, tényleg nem lenne szar. Igényli az ember az ilyet. Nem a házasságot na, csak hogy úgy legyen valaki.

És én rád gondoltam. Hogy ha így neked sincs negyven után, meg nekem se, akkor mondjuk megpróbálhatnánk együtt.

Persze neked majd biztos lesz... nekem nemtudom... de neked biztos, szóval ez úgyis csak ilyen idézőjeles, meg feltételes, de hátha. Ki tudja...

Mégis jobb lennél te, akit nagyon jól ismerlek, meg nyilván szeretlek is. Na nem úgy! De érted, nagyon.

Nem kéne együtt lenni igazán. Vagy hát nem tudom...

Persze együtt laknánk, de mondjuk lenne külön szobánk. Vagy végül is miattam egy ágyunk is lehet. Nem zavar ahogy mocorogsz, horkolni meg nem is horkolsz. És az se zavar, ahogy a szőke hajszálaid keverednek az én barnáimmal.

Eljárhatnánk együtt ideoda, mint most, csak akkor már úgy mondanánk, hogy ez családi program. Nem csinálnánk mást, de mégis más lenne. Biztonságosabb például. Biztonságba érezném maga. Talán még te is.

A szex az meg olyan, hogy szerintem attól, hogy nem csináljuk, még nem sokkal másabb ez. Mások sem feltétlenül csinálják, akik igazán házasok.

De amúgy meg csinálhatjuk is. Most az már végképp nem akkora dolog, ha én mosom a ruháidat, meg én csinálok vacsorát.

Bár... az se baj, ha a vacsorát te csinálod, mert azt kifejezetten szeretem nézni, amikor főzöl. Neked jól áll. Mondjuk mi nem...

Egész sok dolog jól áll neked, meg megy is. Elég szerencsés lennék veled, az biztos. Tudod, hogy te is velem.

Na aztán vagy szexelnénk, vagy nem. Nekem teljesen mindegy.

Én inkább azt szeretném, hogy reggelente megsimogasd a fejem. Meg azt, hogy amikor elalszom egy filmen, betakarj. Meg azt, hogy reggel óvatosan ébressz fel. Meg azt, hogy ha közös a pénzünk is, de te fizess, mert te vagy a férfi. Meg azt, hogy nekem meséld el, ha szar napod volt. Meg azt, hogy bömböltesd a focit, amit utálok. Meg azt, hogy dörmögj, amikor szarul parkolok. Meg azt, hogy szidd a szüleimet, akik amúgy imádni fognak, hogy végre lett valakim és az pont te vagy...

Szóval nekem inkább ez kéne úgy negyven után tőled... Ez nagyjából mehet?

Vass Adrienn

 

Kommentek