(Lélek)társra találás

Azt mondják, hogy mindenkinek van a világon egy duálpárja, egy lélektársa, akivel ketten egyek, külön pedig egy fél. Mikor ezt elhittem, már csak abban reménykedtem, hogy a Jóisten csak nem olyan tréfáskedvű, hogy mondjuk az amazóniai őserdőben élő Yawalapiti törzs egyik tagjáról van szó. Mert akkor azért az nagyon nehezen működne, lássuk be.

 

Na de mégis, mi a garancia, hogy összetalálkoztok? És mi a garancia arra, hogy úgy találkoztok össze, hogy akár egy pár is lehettek és nem mondjuk 70 év van közöttetek? Mi a garancia arra, hogy ő nem pont Vilmos herceg, hacsak nem maga Kate Middleton.

Nincs garancia csak hit és remény. Ahogy nincsenek véletlenek az életben, úgy nincsenek véletlen találkozások sem. Az ember társas lény, mindenki arra vágyik, hogy megtalálja a hozzáillőt, akivel egész életén át harmóniában és boldogságban élhet. Ám a keresgélés hosszú időbe is telhet és egyáltalán nem biztos, hogy az a legszerencsésebb, aki rögtön elsőre rátalál. Hogy miért? Mert a mai világban egyszerűen nem szokás egyetlen férfival vagy nővel leélni az életedet, hát még egyetlen nővel vagy férfival élni szexuális életet. És lássuk be, ahogy öregszel ugyan egyre nagyobb elvárásokkal rendelkezel, de egyre jobban értékeled a jót, a szépet, a (lelki)tisztaságot. Az őszintét, az udvariast, azt, aki téged szeret.

Hogy mégis honnan tudod, hogy olyan valakivel találkozol, aki a lélektársad? Onnan, hogy tudod. A nők sokszor érzékenyebbek, már jóval előbb tudják, mint a férfiak, amitől a férfiak rendszerint szívrohamot is kapnak. Mondjuk valóban elég ijesztő lehet az első randin valakinek azt hallani, hogy életünk végéig együtt leszünk, vagy hogy én leszek a feleséged. Hát van, aki előbb tudja, van aki később.

Az első érzés a zsigeri vonzalom, amit a másikkal való egybeolvadás vágya eredményez. Ez a vágy kell, enélkül az élvezet nélkül pusztán intellektuális kapcsolatról beszélhetünk, lelki társról, de nem lélektársról. Lelki társad több is lehet, az anyukád, testvéred, jóbarátod, de velük nem szeretnél fizikálisan egyesülni (a legtöbb esetben). Szóval a szex, legalábbis kezdetben, nagyon fontos része a párkapcsolatnak. Semmilyen más módon nem tudsz a másiknak úgy megnyílni, s őt a bizalmadba fogadni, mint szeretkezés után. Igen, vannak emberek, akik a keresgélésük során kissé hosszabb ideig bennragadnak ebben a fázisban, s nem tudják, hogy a gyönyör az út eleje, de önmagában még nem elégíti ki az ember azon vágyát, hogy valakivel együtt élje le az életét, pedig minden egyesülés ebből a vágyból fakad. Ám mindenki más tudatszinten van, a lelki fejlődés mindenkinek a saját erőpróbáin vezet keresztül, az a tiéd, amit megtapasztaltál. El kell fogadni, ha valaki még itt tart és el kell engedned, ha te már nem. Vagy nagyon türelmesnek kell lenned.

A testiség képes megnyitni azokat a kapukat, melyeken más csak döngethet. Ilyenkor lehetséges megmutatni a másiknak a legbelsőt, a legféltettebbet, az örökéletűt, a lelked.

Amikor lélekkapcsolatban élsz valakivel, akkor mindennél jobban szeretnéd vele a békét és a harmóniát, de ez nem azt jelenti, hogy mindig így lesz. Van a szívünk és a lelkünk, meg sajnos az eszünk, ahol az elménk sok olyan gondolatot gyárt, ami elfedi az igaz hangot, mint egy felhő, amely eltakarja a napot. Sok küzdelem vár minden párra, még ha lélektársak is. Sok veszekedés, vita, megértés és türelem, és persze legfőképpen szeretet kell ahhoz, hogy a végén a sok szenvedés árán már csak a szeretet maradjon. Sajnos manapság nem szokás kivárni, ha gond van, akkor válunk.

Márpedig gond addig van, amíg a másiktól várjuk saját boldogságunk. Semmilyen párkapcsolat sem épülhetne arra a gondolatra, hogy a hormonok által vezérelt, igaz szerelemnek nevezett kb. 1,5 évig tartó időszakot akarja egész életen át. Mert ahogy említettem, az az eleje, s aki szeretne továbbmenni az úton, hogy a boldogság ígéretével kecsegtesse magát, annak bele kell törődnie, az a testi egybeolvadás egy idő után már nem adja ugyanazt, mert van helyette olyan más élmény, amely ezt másodlagossá teszi.

A lélektársaknak örömet okoz a másikkal együtt lenni, annak ellenére, hogy teljesen szuverén lények, nem függnek egymástól, tehát szabad akaratukból szeretnének minél több időt együtt tölteni. Ehhez persze fel kell fogni, hogy a saját boldogságodat és nyugalmadat csakis magadtól várhatod, s mikor magadat szereted, tudsz szeretni mást is. Ha boldog párkapcsolatban szeretnél élni, legyen az a lélektársad, vagy nem, ez a legfontosabb feltétel.

Szabó Lilla

Kommentek