Korai karácsony

Nézem a külföldi vlogkat, és természetesen én is értetlenkedek. Miért indulnak el az angolok november elején karácsonyfadíszt venni és miért áll a fa már most az amerikai nappalikban, amikor még december sincs?

 

Normális magyarázatot úgysem találunk soha arra, hogy egy háromnapos ünnep, hogyan duzzadt hirtelen több hónaposra, de azért gyaníthatjuk az okát.

Hiszen az ünnepi készülődés jót tesz a léleknek. Sokkal könnyebb a nyárból úgy az őszbe, majd a télbe lépni, hogy szemet gyönyörködtető fények égnek és téli mesevilágot idéző díszek teremtenek körülöttünk otthonos hangulatot. A karácsonyillat és a karácsonyíz, mind melengető és édes dolgokat takar, amik ilyenkor igazán jó kontrasztot nyújtanak a kinti hideghez képest. Szóval nem meglepő, hogy egy szerető otthont minél előbb ilyen atmoszférával akarnak feltölteni a lakói.

Aztán a kereskedelem és a szolgáltatás szempontjából sem érdektelen a korai karácsony. Minél előbb indul be a szezon, annál több, nem feltétlenül szükséges dologba szalad bele az ember.

Régen például simán lemaradtam az adventi koszorúról vagy naptárról, mert december elején még meg sem környékezett az ünnep hangulata, most meg olyannyira idő előtt kapom a figyelmeztetést, hogy esélyem sincs megfeledkezni róla.

Szóval egy kicsivel több felesleges dologért cserébe, áhítat van nagyjából novembertől, és ha jobban belegondolunk nem akkora tragédia ez, mint amennyien sápítoznak rajta.

Persze nekem is volt olyan évem, amikor teljesen kivontam magam az örömködésből, de annak komoly oka volt. Egy beteg a családban, egy haláleset, egy rendezetlen kapcsolat csak még szomorúbbá teszi ilyenkor a magányos, elveszett embert, de ezt is tudni kell kezelni. Nem vettem fát és ahol csak lehetett kikerültem a mikulássapkás rendezvényeket. De a bejgli akkor is jól esett és az ajándékomat sem dobtam vissza a feladónak.

Csendesen is ki lehet maradni az őrületből, nem kell feltétlenül hangosan jajgatni miatta.

Én a mérleg egyik nyelvére tettem mogorva önmagam képét, a másikra meg azt az eszelőst, aki már szeptemberben cukorsüveg fenyőt vesz, és pusztán észérvek alapján győzött a jókedv.

Tanácsolom nektek is, hogy mihamarabb barátkozzatok meg a helyzettel ahelyett, hogy Dulifulit játszanátok Szilveszterig... hiszen egyszerűen nem éri meg.

Az égősorok már úgyis ki vannak helyezve, a plázásfenyők meg díszben állnak, jobb ha mi is inkább gyönyörködünk bennük.

Amúgy is, mindjárt december van, így a túlbuzgók sem tűnnek végre elmebetegnek, hogy a Karácsony körül forgatják gondolataikat. Adventkor már szabad a koszorú, Mikulásra meg a többi ünnepet idéző kiegészítő, és az a pár hét gyorsan elrepül majd, úgyhogy nem korai listával a kezünkben ajándékvadászatra indulni.

Van miért hálásnak és boldognak lennünk, hiszen ha jól sejtem, ti, akik ezeket a sorokat olvassátok is minimum ágyban hajtjátok ma is álomra a fejeteket. Nektek is van olyan ember az életetekben, akit szerethettek és aki szeret titeket, és étel is kerül a tányérra, meleget is áraszt a konvektor.

Ha pedig sok az elégedetlenség és a fájdalom bennetek, próbáljatok inkább adni ahelyett, hogy várnátok valami szépet. Ha kicsit körbenéz az ember, ilyenkor sokkal több inspirációt talál arra, hogy jobb legyen.

Vass Adrienn

Kommentek