Koccints az újra!

Pukkan a pezsgő, megint egy év. Van, aki meg sem éri, véget ér a szenvedése, valaki megszületik, új reményt ad. Valakinek az első, valakinek az utolsó lesz, a többinek meg telik, mint az előzőek. Öj tervek, süppedt nyomor, kinek mi jut.

 

Jó lenne, ha senki sem szenvedne, jó lenne, ha mindenki gazdag lenne, jó lenne, jó lenne. De akkor mi lenne? Ha megszűnnének a problémák, vajon akkor mi lenne?

Túl sok ez most, Szilveszter van. Bulizni kell, mert muszáj, mert különben nagyon rossz.

Felsejlik egy régi emlék, mikor az éjfél a Moszkva téren ácsingózva múlt el, mert nem tudtuk, hova menjünk, petárda durrant fojtottan a pezsgősüvegben, nagy röhögés, valaki sírt, a szemébe ment.

Mindenki iszik, mint a gödény, ez a minimum, ez a normális, a legjobb, ha nem is emlékszünk rá, hogyan suhantunk át a következőbe.

Ordenáré történetek, valaki elegánsan koccint egy puccos helyen.

Imák, fogadalmak szállnak fel az égbe, hogy a Jóisten tudjon segíteni, ha akarna, el ne felejtse, hogy itten van ez az emberke, aki esik-kel, de most már inkább szaladna.

Félelmek, hogy mi lesz, hogy lesz, aj, igyunk rá egyet, egyszer élünk, felejtsünk el mindent most, ne zavarjon semmi sem, most élvezem az életem. Most, végre most a mostban vagyok, jaj eddig nem is tudtam, hogy ezt jelenti! Szemembe sűrűsödnek a pillanatok, hirtelen megértek mindent, elhalkul a zene, mint egy filmben, felülről látom az egészet, de visszahúzódom, egy fiú vadul lökdös, ja, táncolunk. Elmosolyodok, megfújom a trombitám, rázom a seggem, aj de jó, még szexy vagyok, még nem tűntem el, ez még igazi Szilveszter.

Halvány szomorúság legyez meg mindenkit, azért csak megint egy évvel kevesebb az élet, titkos sóhajok, vajon mennyi van még? Ám, aki bölcs, nem bánja, tudja ez csak illúzió, minden, ami látszik mulandó, ami igazából létezik, halhatatlan.

Koccintsunk hát, nézzünk szembe, bármit is hoz, az a miénk, az nekünk jár, az a sorsunk. Új távlatok, új lehetőségek, döntések és következmények.

Legyen boldog mindenkinek, de legfőképpen legyen nekünk, inkább mi segítsünk, mint nekünk kelljen, sok lencse és sok malac, nameg virsli – az miért? Folyjon a pezsgő, meg a bor, szerencse tapadj ránk, kísérj minket bárhová is, ha minket pedig nem is, hát legalább a gyerekeinket.

Boldog Újévet mindenkinek!

Szabó Lilla

Kommentek