Kiteljesedés a munkában – Ha váltani kell

Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy korán rájöttem mivel szeretnék foglalkozni, és sikerült is a vágyott szakterületen elhelyezkednem. Művészeti pályán vagyok, és hiszek benne, hogy a munkám valóban önkifejezés, és a személyes érdeklődéseimet és a kreativitásomat is képes vagyok megélni abban, amivel pénzt keresek.
Persze vannak hátulütők. Általában alkalmi megbízásaim vannak, és néha kiszámíthatatlan, hogy mikor jön be a következő lehetőség, és hogy azzal mennyi pénzt fogok keresni. Aztán egyszer csak jött egy olyan időszak, amikor nem volt elég bevételem, és szükségessé vált egy másodállás.
 
Feltettem az önéletrajzomat egy internetes munkakereső oldalra. Mivel jól beszélek nyelveket, másnap rengeteg cég hívott multinacionális call centerbe dolgozni. A fix jövedelem, és a flexibilis munkabeosztás volt a fontos számomra. Be akartam magam biztosítani, hogy amennyiben bejön valami lehetőség az eredeti szakterületemen, akkor a multis időbeosztásom tudjam úgy alakítani, hogy be tudjam vállalni a másik munkát is. Tudtam, hogy itt senki nem fogja megkívánni tőlem azt a fajta elköteleződést, amit az eredeti szakmámban mindig természetesnek vettem, éppen ezért magamhoz képest szokatlanul hideg távolságtartással kezelhetem a helyzetet. Délelőtt bemegyek, dolgozok 4 órát, és nem viszem haza a munkám. Kicsit robotnak érzem magam, de tulajdonképpen ilyesmire számítottam. Valamit valamiért.
 
Azóta megint úgy hozta az élet, hogy vissza tudok térni az eredeti szakmámhoz, és 9 hónap után felmondtam a call centerben. Sok olyan kollégával találkoztam, akik számára ez a hely szintén átmeneti: iskola vagy gyerek mellett csinálják, anyagi kiegészítésként. Mások viszont úgy gondolják nem találnának jobbat, és nem is gondolkodnak a változtatáson – tulajdonképpen kényelmes ezen a munkahelyen maradni... Már megszokták.
 
A mindennapjaink egy elég jelentős részét töltjük a munkahelyünkön, épp ezért hosszútávon hatalmas befolyással van a személyiségünkre, hogy milyen körülmények között dolgozunk. Vajon ez – az anyagiakon kívül – mit tesz hozzá az életünkhöz, a személyiségünkhöz? Ad vagy elvesz belőlünk? Mindannyiunkban megvan az a belső motiváció, hogy valami olyat csináljunk, ami számunkra ugyanannyira fontos, mint azok számára, akiknek az adott munkát elvégezzük – ez kell ahhoz, hogy örömünket leljük abban, amit csinálunk. Ez pedig nagyban hozzájárul az önértékelésünkhöz is. Könnyen lehet, hogy a kollégákon keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal, közülük választjuk ki barátainkat, és velük megyünk el szórakozni. Megkapom azt a megbecsülést magam körül, amire vágyok, és én képes vagyok-e becsülni magam azért, amit csinálok?
 
A pályaválasztási tanácsadás szinte már lehetetlen. A régi szokások, és kapaszkodók már teljesen felülíródtak... Nem szükséges a megszerzett diploma, maga a tudás és a képesség az, amire a munkáltatók építenek. Az interneten pedig minden tudás elérhető: én gitárkottákat szoktam letölteni, meg olasz nyelvleckét, az öcsém pedig youtube-n keresztül tanul programozni... Míg az idősebb generációt ez a sok kis lehetőség inkább a elbizonytalanítja, addig mi igyekszünk ezeket kihasználni. Nem törődünk bele abba, ha nem érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, a házasságunkban, vagy akár az országban, ahol megszülettünk. A mi generációnk mer továbblépni.
 
Ha valami nem működik, sőt, kilátástalan, hogy a közeljövőben működjön, akkor zsigerileg érezni fogom, hogy változtatnom kell! Munkaadónak és munkavállalónak is jobb, ha élvezetet lelek abban, amit csinálok. Egy-egy új képesség vagy munkamódszer elsajátítása mindannyiunkat inspirál, és gazdagabbá tesz, csak úgy, mint az új emberek megismerése.
Ne bagatellizáljuk el a megérzéseinket, és ne ijedjünk meg tőlük! Higgyünk magunkban, és tegyük meg az első lépést az új lehetőségek felé! Legyünk körültekintőek, mégis engedékenyek saját magunkkal: vállaljunk be valamennyi kockáztatást.
 
 
Még az is lehet, hogy útközben olyan kincseket találunk, amikről nem is gondoltuk volna, hogy pont a munkánkon keresztül fogjuk elérni őket.

Kommentek