Kirándulás az őszben

Az őszben legjobban az indián nyarat szeretem. Mivel tudjuk, mi következik utána, minden napja értékes, és sosem lehet tudni, mikor van vége. Így mindenki jobban igyekszik kihasználni, mint a nagybetűs nyarat. 

Egy tökéletes őszi nap nálam egy jó kávéval kezdődik el, amit időkorlátok nélkül, nyugalomban, az ablak előtt ülve szürcsölhetek el. Ilyenkor csak bambulok kifele, rácsodálkozom, hogy mennyit szőkültek az előttünk álló fák, mennyi már a lehullott levél, hány hajó úszik ma még ki a Dunára, és milyen melegen öltöznek az emberek az utcán.
Ez utóbbiból következtetek arra, mennyire kellemes még kint az idő.
 
A kávézás és a könnyed reggeli után belebújok valami kényelmes utcai ruhába és meglátogatom az ősrégi cédrust a budai hegyek lábánál.
Ilyenkor alig vagy szinte semmi sminket nem teszek fel, élvezem, hogy ma nincs szükség semmi cicomára, az arcbőröm is úgymond „pihen”.
Ideális esetben kellemes társasággal megyek ki, akivel az odavezető úton jókat beszélgethetek, de akár hallgatni is tudok, ha úgy kívánja kedvem.
 
Kis buszozás és séta után elérkezünk a talán ezeréves fához. Elkerítve méltóságteljesen áll az egyik ház szomszédságában. Lombja hatalmas és nem fog rajta az ősz. Jó energiáit állítólag már messzebbről érezni, így mi is letelepedünk a közelében egy padra.
Körülötte halkan susognak a szőkés-vöröses fák, egy-egy erősebb fuvallattal tömegével kavarogva repülnek az elszáradt falevelek fölöttünk, néhány a hajunkba kapaszkodik, mielőtt végleg avarrá válna. Jó érzés hosszú percekig a susogásba merülni.
Később odamerészkedünk a kerítéshez... ami közben észrevétlen kinyílt. Mintha csak hívna minket a fa, hogy merjünk közelebb lépni.
Két tenyerem a törzsére teszem és homlokom középső részét is a fához érintem. Azt mondják, így a legjobb meditálni, töltődni. Ott a közelében érezzük igazán, milyen finom illat lengi körbe, még a belőle fakadó gyanta is illatos.
 
A kis magunkba fordulás után még teszünk egy rövid sétát a budai erdőben, és a hűvösvölgyi villamos végállomásánál kötünk ki. Visszazötyögünk a városba, útközben még beülünk valahova enni. Kellemesen megéhezik az ember a szabad levegőn...
 
Lassan lemegy a Nap, ősszel egyre korábban sötétedik.
 
Este veszek még egy forró, illóolajos fürdőt, ami segít fizikailag is ellazulni.
Teszek-veszek még a lakásban, az ősz valahogy az elengedésről, selejtezésről, a nyári ruhatár lecseréléséről is szól.
 
Este még kicsit odaülök az ablakhoz egy teával. Lassan elfogynak az emberek az utcáról, a közeli pad mellett már csak egy bicikli árválkodik a gyérülő lombok alatt. Néhány hajó még elsiklik előttem. Némelyik kivilágítva, vetekedve a város fényeivel, némelyiken azonban csak néhány lámpás világít, és szinte beleolvad a sötét Dunába.
Eltűnődöm néha, vajon merre rohannak az őszbe és milyen sorsok utazhatnak rajtuk.
 
Vajon holnap lesz még napsütés, visszatér-e még az indián nyár? Vagy belehuppanunk a télbe egy reggel, miközben az ősz el sem búcsúzott...
 
Kondics Marianna

Kommentek