Karácsonyi szerelem a villamoson

Karácsonykor minden fényes, arany és ezüst színben úsznak az utcák, megy a Reszkessetek betörők és az Igazából szerelem százhuszonhatodszorra. December 24-éig rohanás a boltok és a konyha között, főzés, díszítés, majd utazás a vidéki rokonokhoz, evés-ivás otthon, más helyszínen, Jingle bells szól a töltött pulykához, fenyő illat a lakás minden szegletében.

De ez a karácsony nekem nemcsak erről szólt és hogy hány sült almát vagyok képes magamba tömni. Egy igaz, szívbemarkoló történettel lettem gazdagabb, egy beteljesületlen, de el nem múló szerelem történetével. Ha szeretsz, sosem vagy egyedül, ezt tanultam meg ezen a napon.
 
Közvetlen karácsony előtt egy idős hölgy szólított meg a villamoson. Talán magányból, talán csak el akarta mesélni a történetét, öntötte rám a szavakat, és én udvariasan bólogattam, próbáltam segíteni azzal, hogy meghallgatom. Azt gondoltam, én adok azzal, hogy mondandója nyitott fülekre talál, de valójában ő adott nekem.
A temetőbe igyekezett, mert ő mondta így, ma is találkozom a szerelmemmel, együtt karácsonyozunk. 10 éve elhunyt kedveséről beszélt, aki sose volt a férje, mert a család ellenezte. Furcsa volt látnom az arcát és megható is egyben, ahogy róla mesélt, fény gyúlt a szemében, mosoly ült meg arcán. Szomorú volt, hogy már nem lehetnek a földön együtt, de az emlékeiben olyan szorosan őrizte, mintha az egy valódi szoros ölelés lett volna tőle.
 
Valahogy úgy éreztem, mintha a villamoson felhúztak volna egy mozivásznat és egy romantikus film nézésébe csöppentem volna, ahol a film elején kiírják, megtörtént eset alapján. Ahogy mesélt a férfiról, megelevenedett előttem az alakja, szép pár lehettek vagy lehettek volna. Egy táncesten találkoztak egy februári napon, amikor egymásra néztek, még nem tudták miképp, de érezték, közük lesz egymáshoz. Elmesélte az első kézfogást, az első ölelést és azt a vágyódást, ami sosem teljesülhetett be. A hosszú leveleket, az évődést a sorokban, terveket, amiből aztán semmi sem lett.
 
Miután a család megtiltotta a frigyet, férjhez ment máshoz, aki család baráti köréből való volt. Jól szituált, művelt férfit választottak neki, szerelmét nem tartották annak. De a férje néhány év után meghalt és hiába unszolták, ő ezután soha nem ment újra férjhez.
Szerelme is megházasodott, gyermek is született.
 
Eleinte még néha-néha összefutottak az utcán, de csak összevissza beszéltek, az érzés egy pillanatra sem múlt el bennük. Nem kérdezték és te hogy élsz, jól vagy, szereted házastársad, mert tudták, ez egy kényszer szülte állapot, megfelelés a szülőknek, az elvárásoknak. Nem kérdeztek, mert a válasz ott volt a szemükben.
 
Aztán már elmúlt 60 éves, amikor egyszer karácsony előtt pár nappal csörgött a telefon. A férfi felesége volt a hírrel, hogy a férfi hosszas betegség után elhunyt. Nem kérdezte a nőt, honnan tud róla, nem kérdezte honnan a telefonszáma, nem kérdezte azt se, mi volt a betegség és mióta tartott. Mert valahogy már nem számított semmi, ezek felesleges részletek voltak.
 
Volt benne üresség, ahogy az elmúlt évtizedekben minden nap, de volt benne öröm, bízva abban, hogy a szerelmének voltak boldog pillanatai a családjával. Volt benne bánat, hogy már sohase láthatja, csak azt az egyetlen közös képet nézegetheti, ami a szülinapján készült.
 
Gyász...igazából sose az elhunytat gyászoljuk- ezt mondta nekem még a leszállás előtt, magunkat gyászoljuk, a közös emlékeinket és azt, ami már nem lehet a miénk. És lehet, hogy ő már nincs itt e földön, de azóta nincs karácsony, amit nélküle töltenék el, kijövök, hozok virágot és gyertyát és azt mondom neki, boldog karácsonyt drága szerelmem, többé már egyikünk sincs egyedül!
 
Az idős nő leszállt, a képzeletbeli filmvászonra kiírták, vége. Párás volt a tekintetem, csak forgattam magamban szavait. Az élet írja a legmeghatóbb történeteket. Innentől azt éreztem, csak hálás lehetek, hogy a szívem tele van szerelemmel és minden nap el tudom szerelmemnek mondani, mennyire örülök, hogy az életemben van. És hogy nem ölel úgy más, mint ő és mindig erre a boldogságra vágytam, amit ő ad nekem.
 
 
Hálás vagyok, hogy itt a társam, Boldog Karácsonyt Drága Szerelmem, többé már egyikünk sincs egyedül!

Kommentek