Jók a megérzéseid vagy őrült Othello vagy?

Van-e egészséges mértéke egyáltalán, vagy már a felbukkanása is arra utal, hogy valami megbomlott bennünk? A féltékenység súlyos teher mindenkinek, annak is, aki érzi és annak is, aki elszenvedi, így ha komoly párkapcsolatban élsz valakivel, erősen javallott szakemberhez fordulni és terápiával kezelni. Ugyanis a zöld szemű kígyót nem lehet elaltatni azzal, hogy megnyugtatod a másikat, nincs semmi oka az érzéseinek, sőt.

 

Igazából a féltékenység azt jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben magunkban. A féltékenységre nincs a magyar nyelvnek más szava, így elég nehéz szétválasztani a „jogos” érzést attól, amely már inkább betegségnek tekinthető. Természetesen van egy olyan aspektus, amikor az érzésnek helye van és inkább a megérzés funkcióját tölti be, ekkor egész egyszerűen nem szeretnénk, hogy hazudjanak nekünk, hogy hülyének nézzenek a hátunk mögött.

Egy jó párkapcsolathoz semmi más nem kell, mint szeretet, felelősség és őszinteség. De miért olyan fontos a hűség? Vajon tényleg az állati szinthez kell visszanyúlni (már ha volt egyáltalán ilyen az emberi fejlődéstörténetben), mikor a hím azért volt féltékeny, mert a saját génállományát szerette volna az utód által továbbörökíteni, avagy a nőstények pedig egy jól bevált stratégia mentén olyan hímet keresnek, akivel biztonságos az utódnevelés, ám az utódnemzést egy arra genetikailag alkalmasabb egyedre bíznák? A hímek pedig minél több nőstényben szeretnék biztosan tudni, hogy tovább élnek a megszületendő utódban?

Némileg túlhaladottnak tekinthetnénk ezt a tézist, mivel manapság a gyerek szó hallatára általában futva menekülnek a fiúk és csak igen sokára szeretnék az örökítőanyagukat megtestesülve látni.

Tömör Eisabeth-tel a MET terápia magyarországi oktatójával beszélgettem arról, vajon a MET (http://www.metterapia.hu), mint terápiás módszer, segíthet-e a féltékenység feldolgozásában, megértésében.

Ahogy a termékeny szóban a teremtés, úgy a féltékeny szóban a félés jelenik meg. Aki féltékeny, fél valamitől. Fél a változástól, valaminek az elmúlásától. Stagnálás – olyan legyen minden, amilyen eddig volt. Mintha azt akarnánk a tengerparton állva, hogy az a hullám, ami a lábunkat nyaldosta eddig, jöjjön vissza. Toporzékolhatunk, akarhatjuk, de az a hullám már eltűnt, csak egy másik tud újra a lábunk elé heveredni.

A féltékenység általában a testről szól, hiszen olyat ritkán hallunk, hogy bárki féltékeny lenne arra, hogy a másik az okos gondolatait elmondja másnak (extrém esetben persze akár már ez is előfordulhat).

A féltékeny ember nem találja a belső békéjét, mert fogcsikorgatva küzdeni valami ellen nem lehet. Legalábbis nem sok jó sül ki belőle. Bármit lehet arra használni, hogy jobban megismerd magad, nagyon sok lehetőség van ma már. De egy biztos, mástól várni a boldogságot, örök boldogtalansághoz vezet. Csak az a két ember tud egyenrangúan, jól működni, aki ha kompromisszumokkal is, de elégedett. Lehet a pénzre fogni, hogy nem kérünk külső segítséget, de ha jobban belegondolunk, hogy az egész életünk múlhat rajta, a mérleg nyelve nem kérdés merre lendül ki.

A MET hatalmas segítség lehet abban, hogy az egészséges önbizalmunk helyreálljon, a beszűkült tudatállapotunk kinyíljon, engedve, hogy a kitaszított objektív valóság újra láttassa magát.

A mai világban minden olyan érzés megélése, amit nem illik éreznünk, kellemetlen. Nem illik dühösnek lenni, idegesnek lenni, féltékenynek lenni. De ezek az érzések bennünk vannak, persze féltékenynek lenni nem csak a párodra lehet, lehetsz a gyerekedre, a párod barátjára, az anyósodra, bárkire. Mindenképpen azt jelzi, hogy az önbecsülésed valahol csorbát szenvedett, nem hiszed el, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy a másik szeressen, ne hagyjon el. De ahogy az élet is egy folyamatos változás, minden ember vele együtt is az. Ha a másikat megpróbálod bebetonozni, csak megfullad tőle, míg végül valóban az lesz az egyetlen megoldás, hogy valaki mással akar majd élni, aki mellett levegőt kap, a változás úgyis teret nyer.

Természetesen előfordul, hogy a féltékenységnek valós okai vannak, és valóban van egy harmadik, aki veszélyt jelent. Ám akkor is fel kell merüljön az a kérdés, vajon meddig éri ez meg? Mikor kellene elengednünk egy kapcsolatot, mely már inkább elvesz, mint ad? Persze az élet nem ilyen fekete és fehér, sok befolyásoló tényező van. A legáltalánosabb a közös gyerek és az anyagi függőség, a mai világban nem egyszerű egyedülálló szülőnek lenni.

Ám az állandóan féltékeny ember, akinek csak fikciói vannak, saját érdekében a legjobban teszi, ha segítséget kér, olyat, ahol megtalálja újra önmagát. Lehet ez MET, pszichológus, családállítás, bármi, amely elfogadható a hitrendszerének. A lényeg, hogy induljon el valamilyen úton, hogy visszataláljon saját magához. Amilyen törvényszerű, hogy minden változik, annyira törvényszerű az is, hogy a kívánt változásért, nagyon meg kell dolgozni.

Bármelyik oldalon állunk is, türelemre mindenképpen szükségünk lesz.

Szabó Lilla

Kommentek