Jó étvágyat mindenkinek!

Vegyülünk a forgatagban, vidáman próbáljuk kiszakítani szombat este vidámságát, mert az kell. Az kell, hogy néha felszabadulj, hogy röhögve céltalanul kószálj, felfedezz és sóvárogj, mielőtt hazamész.

Lökdösődünk, visongva benyomulunk egy ruhaboltba. A lány gyanakodva néz ránk, én meg magunkra, vajon mit gondolhat? Jól öltözöttek vagyunk, szépek, ápoltak, ő pedig mogorva, rosszkedvű és zsíroshajú. Süt a gyűlölet a próbafülkén át, végül zavartan kiódalgunk, a franc sem gondolta, hogy este kilenckor még ruhát is lehetne vásárolni a városban. Lányomnak megígérem, majd visszajövünk.
 
Körülöttünk alvó emberek a kapualjakban, valahogyan mindig elhalkulunk, mikor a közelükbe érünk, mintha attól tartanánk, hogy felébrednek miattunk ópiumos álmukból. Nem fognak, én tudom. Nézem a tömeget, akik a látványhoz már úgy tűnik hozzászoktak. Olyan szenvtelenül megy mindenki el mellettük. Szeretném, ha utánuk kiabálhatnék: Hahó, ti nem látjátok, hogy itt emberek fekszenek? A földön, a piszokban, a hidegben?
 
De én sem vagyok különb, hisz továbbmegyek. Már nem tudok mulatni gondtalanul.
Vajon van-e olyan foka a közönynek, mikor az átváltozik?
 
Éhesek leszünk. Hamburger. Végigálljuk a sort, nevetgélve. Valaki megkopogtatja a vállam. Hátranézek.
Ismerősre számítok, de egy fekete arc néz rám a koszos ruhából riadtan. Én is megrémülök, elhúzódom, lesöpröm a helyét az érintésének. Közben szégyenlem magam.
Riadtan nézek rá, a gyerekek is elcsendesednek. Két ujjával nyúl a szája felé, halkan mondja: Éhes vagyok, éhes vagyok.
 
Összeszorul a gyomrom. Rendelünk neki ételt.
A bejárati ajtónak támaszkodva vár. Kormos fejét a félfának támasztja, lehet, hogy részeg is. Lehet, hogy én is az lennék a helyében.
 
Egy biztonsági őr kerülgeti, próbálja jobb belátásra téríteni, ne rontsa itt a levegőt, elmegy mindenkinek az étvágya.
Csak ránk néz, aztán behunyja a szemét, könnyek folynak belőle. Mi meg lesütjük a miénket és megkérjük a biztonsági őrt, legyen egy picit türelemmel, veszünk neki ennivalót, aztán elmegy. Hogy mindenkinek jó legyen az étvágya.
 
Megkérdezhetném, hogy mi történt, hogy jutott idáig, miért sír... de nem teszem. Félek, nem bírnám el a történetét.
Nézek a jól táplált gyerekeimre, a kielégíthetetlen vágyaikra, a nevetséges problémáinkra.
A gyerekek csendben megették a hambit, próbáljuk felvenni a szombat este ritmusát, de már nem igazán megy.
 
És mindjárt itt a tél.
 
 
Jó étvágyat mindenkinek!

Kommentek