Inkább ne segítsetek!

Valaki bajban van, te észleled a problémát és jófej vagy annyira, hogy a segítségére sietsz. A probléma pedig megoldódik. Nem? Hát nem feltétlenül. Nem mindegy, hogy kinek, mikor és hogyan segítesz. A jó szándék néha nem elég.

 

Nem vagyok túl jól. Láthatja bárki. Rá van írva az arcomra, ki lehet olvasni a szememből.

Nem vagyok túl jól, de ilyenkor is biztosítok mindenkit arról, hogy éppen milyen úton járok.

Van, hogy egyszerűen csak magányra és időre van szükségem, van, amikor a közeli barátok jelentik a megoldást, de akad olyan időszak is, amikor a városi nyüzsgés, az új dologba temetkezés, az emberek közt újratöltődés a megoldás.

Általában érzem, hogy mi használ nekem, ha pedig mégsem, majd szólnak azok, akik igazán jól ismernek, akik közel állnak hozzám.

Tehetetlen vagyok, amikor olyan emberektől kapok tanácsot, akik nem feltétlenül a barátaim, vagy akikkel eddig komolyabban nem beszéltem az életemről. Tehetetlen vagyok, amikor olyan helyen próbálunk a problémába belemerülni, ahol éppen kiszakadni szerettem volna.

Nem akarok senkit bántani azért, mert segíteni akar, de szinte kiüvölt belőlem, hogy: Nemtudsz! Nemkell! Nemlehet! Nem itt, nem most, nem te, nem nekem!

Gonosz vagyok, amikor elutasítom a jó szót? Gonosz vagyok, amikor nem tudom elmondani ötödszörre is azt, amiről egyszer sem volt kedvem nyilatkozni? Gonosz vagyok, ha őszinte vagyok és bevallom, hogy nem tud segíteni mindenki, aki akar?

Talán igen, talán nem, de vannak olyan élethelyzetek, amikor csak magunkra koncentrálva juthatunk tovább a problémán és nem foghatunk meg minden kezet, ami felénk nyúlt.

Néha bármennyire is jó szándék vezérli a segítségnyújtást, nem juthat célba. És ezért lehet haragudni egymásra, de felesleges.

Inkább meg kell tanulni jól segíteni!

És miért fontos ez?

Eddig csak olyan példát említettem, ami egy lélek dolgát nehezíti meg. Vannak azonban olyan segíteni akaró tettek is, amiknek nagyobb vagy kézzel foghatóbb következményük lehet.

Múlt héten például egy kávézóban beszélgettünk arról, hogy a nénik, aki kóbor macskákat etetnek, valójában milyen rosszat tesznek egy adott környéknek és az ott lezajló folyamatoknak.

Mert a rendszeresen etetett cicák odaszoknak, majd még többen lesznek és kis idő múlva egy egész halom kóbor macska vár majd egyre több falatra, amit már egy-két néni nehezen szolgál ki.

Vagy a vaskos zsebpénz sem mindig építő jellegű, amit egy jó jegyért ad anya a lányának. Ha nem figyelik, hogy mire költi, ha engedik, hogy minden divatos szeszélyét kielégítse vele, könnyedén újabb problémát generálhat.

Ha aprót adunk egy hajléktalannak, aki alkoholt vesz belőle, nem segítettünk sokat rajta.

Ha megveszünk egy riadt szemű kiskutyát, egy nem hivatalos tenyésztőtől, aki tovább szaporít embertelen körülmények között, nem segítettünk jól.

Ha olyan ügy mellé állunk, aminek reklámozásával egy felesleges és nagyobb ingyencirkuszt erősítünk, nem segítettünk igazán.

Sőt!

Ha rosszul segítünk, az nem is segítség!

Legyünk körültekintőbbek. Ha segíteni akarunk, győződjünk meg róla, hogy a jó utat választottuk.

Szomorú, de nem oldhatunk meg minden problémát, amit az utunkba kerül...

Enn

Kommentek