Igazság kontra boldogság

Egoharcunk legkihívóbb története, mikor az igazságunkért küzdünk. Számtalan támadás érhet minket az élet számtalan frontjáról, mely mind a mi igazságaink ellen intézi a folyamatos provokációit.

 

Belebonyolódunk, hagyjuk, hogy az indulatok elsodorjanak, visszavágunk, küzdünk, akár pusztítunk, csak hogy bebizonyítsuk, a mi történetünk áll közelebb a valósághoz. Bírákat szedünk elő, akik majd mellénk állnak, hogy együtt bizonyíthassuk be, milyen szörnyen bántak velünk, milyen alaptalan vádakkal illetnek, amiktől ott belül annyira fáj, amitől ott belül annyira rossz érzések kerítenek hatalmukba.

Manipulálunk, ahogy minket manipuláltak, erőszakot teszünk, ahogy velünk erőszakoskodtak, mert azt hisszük, az eszközeink ugyanazok. Persze az eredmény mindig ugyanaz. Az erőszakunkra erőszak lesz a válasz, a manipulációra manipuláció. Mert a saját igazságát mindenki védi körme szakadtáig, hisz annál megalázóbb nincs, mikor kiderül, hibáztunk, rosszul gondoltuk, máshogy kellett volna. Akkor mindenki rájöhet, mennyire gyarló, emberi lények vagyunk, akik tökéletlenségükben próbálják a tökéletesség álcáját magukra venni.

De hát van-e közöttünk tökéletes? Van-e közöttünk olyan, aki nem követett még el hibát, melyet, ha másnak nem is, legalább saját magának meggyónt? Miért olyan fontos, ki, mit gondol rólunk?

Pedig, aki támad, erőtlen. Aki manipulál, erőtlen. Pont azt fejezi ki, mennyire tökéletlen, hisz erőszakkal próbálja elérni azt, amit szeretne. Gyerekkel zsarol, pénzzel zsarol, de lehet, hogy csak szavakkal próbál bántani.

Aki erős, az nyugodt. Nem, nincs apelláta, mert a valóság megfoghatatlan, az igazság pedig mindenkinek más. Mert az ahhoz kell, hogy igazold a tetteidet, jogosnak tartsad, hogy elveszel, terrorizálsz, bántasz, büntetsz.

A kérdés, mi a cél? A saját boldogságunk? A gyerekeinkké? Az egész családé? Vagy netán az összes emberé?

Ahol erő van, ott béke van. A béke pedig a saját békéddel kezdődik. Ha magadban nincs nyugalom és boldogság, máshol sem találod azt meg. Elutazhatsz, bulizhatsz, pasizhatsz, csajozhatsz, de a vége ugyanaz lesz. Nyugtalanság, boldogtalanság, majd ok keresés. Azt könnyű találni. Én ettől vagy attól az eseménytől vagyok boldogtalan. Én ettől vagy attól a személytől vagyok az. Aztán manipulálsz, erőszakoskodsz, hogy magad mellé húzz embereket, akiktől erősebbnek gondolod magad, mert úgy hiszed, akkor nem vagy egyedül.

Pedig sosem vagy egyedül, ám ha ezt az utat járod, mindig úgy fogod érezni. Ott belül. Sírósan, magányosan, dühösen, mikor senki sem lát, mikor csak magadnak kell bevallanod gyengeséged.

Ha megadod magad és feladod az igazságodhoz való mély ragaszkodásod, akkor találhatod meg csakis a békéhez vezető utat, ami aztán valósággá teheti azt az igazságot, melyért oly sokat küzdöttél. De akkor már nem lesz fontos, mert rájössz, a belső békénél nincs jobb megoldás.

Nagyon egyszerűen tapasztalható testi tünetei is vannak mind a békének, mind a békétlenségnek. Ha megfigyeled a saját tested, érezheted, hogyan reagál arra a gondolatra, hogy béke és nyugalom van, vagy arra, hogy igazságtalanság történt velem.

Ha a belső békéddel egyesülve szeretnél elérni dolgokat, egészen máshogy fognak történni veled a dolgok, más értékű és szintű emberek vesznek majd körbe, dolgaid pedig úgy alakulnak, ahogy a legjobb számodra.

Ha ehhez a békéhez segítség kell (márpedig biztosan kell), számtalan lehetőség közül választhatsz ma már. Olvashatsz könyveket, melyek segítenek a megértésben, nézhetsz olyan emberekről videót, akik már megtalálták a belső békéjüket. Elmehetsz buddhista szatszangonkra, ahol megtanítanak lecsendesíteni az elméd, de egy terapeuta is sokat segíthet. Ha az utolsó mellett döntesz, csak olyanhoz menjél, akit valaki ajánlott és te is látod a változást rajta. Ha valaki csak azért keres terapeutát, hogy a saját életének a felelősségét átadja, csak nagyobb bajba kerül.

A te életed a te döntésed.

Igazságot akarsz vagy boldogságot?

Szabó Lilla

Kommentek