Hol vagy már?

Tudod, most már türelmetlen vagyok. Persze te leszel életem szerelme, úgyhogy idővel mindent megbocsátok majd, de most egy kicsit haragszom rád. Nem bírom tovább, rá kell kérdeznem, hogy miért késlekedsz. Hol vagy?

Hol és kivel töltöd a napjaidat? Ugye nem az előttem lévő kapcsolatban szenvedsz még mindig? Érezned kell, hogy nem ő az igazi, úgyhogy léphetnél tovább. Én nagyon unatkozom már nélküled és sokszor igen egyedül vagyok. A legrosszabb napokon el is bizonytalanodom.

Sokáig nagy erőfeszítéssel kutattalak, de már ez is egyre nehezebben megy. Miközben téged kerestelek, annyi baklövést követtem el és annyi szerencsétlennel találkoztam, hogy elfáradtam. Túl sokszor bántottak már meg és nem volt olyan, aki megvigasztaljon vagy aki felvidítson.

Nem bírok tovább reménykedni, nem akarok! Nem bírok újra és újra úgy nézni egy idegen szemébe, hogy titokban téged kereslek benne. Sosem vagy ott vagy ha valaha találkoztunk már, gonoszan álcáztad magad. Várom, beleképzelem, el akarom hinni, hogy te vagy, hogy te leszel és a végén óriásit koppan a fejem a betonon.

Remélem te boldogabb vagy jelenleg nálam. Remélem, hogy élvezni tudod ezeket a nélkülem töltött éveket is. Biztos nem nyavalyogsz, biztos többet mosolyogsz és biztos, hogy a hited is erősebb az enyémnél.

Sajnos én már csak belőled tudnék meríteni. Nekem nagy szükségem lenne már rád.

Lassan elveszítem önmagam és nem tudok tovább kapaszkodni bennünk. Csak egyre elkeseredettebb és kiábrándultabb leszek és talán fel sem ismersz majd, ha itt lesz az idő. Vagy én nem ismerlek fel téged...

Nem várhatsz tovább! Jönnöd kell!

Cserébe majd elnézem neked az első sértést és behódolok az első vitánál. Főzök neked valamit, amit szeretsz és neked adom az egyik takarót, meg talán az egyik kispárnát is.

Nem rángatlak el magammal minden női programra és elkészülök időben, ha indulunk valahova. Hagyom, hogy egyedül légy, ha szükséged van rá és mindenekfelett bízom majd benned.

Nem hazudom majd azt, hogy fáj a fejem és nem szidom a hozzád közel álló embereket. Nem kötök bele a ruhatáradba és nem kapcsolatatom ki veled a filmet, akkor sem, ha én már halálra untam magam. Figyelek arra, amit mondasz és amit gondolsz.

Büszke leszek rád! Arra, aki vagy és nem arra, akit formálhatok belőled.

Csak gyere már!

Egyre gyakrabban félek attól, hogy csak elképzeltelek vagy, hogy olyan messze vagy, hogy soha nem találkozunk, de bármennyire is fáj a reménykedés, sohasem tudom igazán feladni.

Senki mással nem érem be, csak veled. Hiába fáj, várni fogok. Remélem, hogy még marad elég időnk. Bár belőled úgysem lesz elég soha!

(2015, november)

Kommentek