Hogyan kell jól szeretni?

Ó, kedves olvasó! Ha azt reméled, hogy a következő sorokban a szerelem használati utasítását leled, el kell szomorítsalak. Nem lesznek univerzális igazságok és tutibiztos megoldóképletek, mert ilyenek nagy valószínűséggel nem is léteznek. Csak az őszinte szerelem van és az igyekezet, hogy az, ami összehozott, ne hunyjon ki.

Megőrülök tőle! A szokásaitól, a modorától, a mondataitól. Az ötleteitől, a hirtelen jött terveitől. A daloktól, amiket énekel, a becenevektől, amiket rám aggat. A jelenlététől és a távollététől is. És pontosan ezek azok a dolgok, amik miatt meg is őrülök érte!
Ez már nem rólam szól. Nem arról, hogy kell valaki, aki szeret, aki nekem való, aki értem él. És nem is róla, hogy találjon végre valakit, akit egy hétnél tovább visel el boldogan.
Ez kettőnkről szól. És a jelen mellett a jövőről, amihez nem elég csak úgy egyszerűen hagyni magunkat és szeretni.
Felnőtt fejjel, felnőtt szívvel és felnőtt problémákkal szeretni, és jól szeretni. Ez a feladat.
 
Először is magadat kell rendbe szedni.
Ezer oldalról megtépett, szanaszét cibált, milliószor szétesett maradékomból össze kell kaparni valamit vagy valakit, aki nem csak magához, de a másikhoz is jó lehet. Minden régi fájdalmamat, kétségemet és félelmemet félre kell most tenni, és hinni abban, amit érzek, hogy ez más, hogy ez valami igazi és örök.
De nincs teljesen tiszta lap. A múlt mindig árnyékot vet, és újra meg újra el kell számolni vele. Egy értelmetlen vita, ami csak abból indul, hogy régen sem lehetett megbízni az efféle szavakban, aljas módon rondít a jelenben. Hogy kinek az exe mikor mit tett, hogy ki nem kapott elég ölelést vagy virágot, hogy milyen feszültségek gyűltek, míg meg nem találtuk egymást... nem is arra haragszol, aki most veled szemben áll, mégis ő kapja meg ezeket az újraélesztett sérelmeket.
Szeretni akarod, mert őt végre érdemes szeretni, de igazából nem tudod hogyan kell. Csak kapkodsz. Hol a megoldásért, hol levegőért.
 
Minden nap minimum négyszer érzem, hogy kudarcot fogok vallani. Minimum ötször szorul el a torkom, és minimum egyszer túlontúl érzelmes állapotba kerülök.
És a helyzet nem javul, csak romlik. Egyre jobban szeretném csinálni és egyre jobban letaglóznak a hibák. Nem az övéi, sokkal inkább a sajátjaim.
Mert régen is szerettem, de akkor egyszerűbben. Választottam, majd vártam. Vártam, hogy viszontszeressen, hogy bizonyítson, hogy megszerezzen, hogy megtartson, majd azt is csak ölbe tett kézzel figyeltem, ahogyan elveszített. És ez pont annyit is ért.
Jól szeretni nehéz. Nem csak hagyni magad, hanem a lehető legtöbbet adni, figyelni egymásra és alakulni együtt, nem egy önműködő folyamat. Viták, veszekedések és kompromisszumok kövezik, de közben a legmostohább pillanatokban is érzed, hogy megéri.
 
Minden nap minimum négyszer gondolok a jövőre. A jövő hétre, a jövő évre, a végére. Minden nap minimum ötször érzem azt, hogy meg vagyok átkozva, aztán hogy a föld legszerencsésebb lénye vagyok.
És addig jó, míg ez a helyzet nem javul. Amíg ennyire bosszant, ennyire izgat, ennyire fontos.
 
Hogyan kell jól szeretni? Nagyon! Őt legalább annyira, mint magadat.
Ahhoz, hogy jól szeress, közös jövőt kell látni, vágyni és építeni. Ahhoz, hogy jól szeress, minden bizalmadat belé kell helyezni. Ahhoz, hogy jól szeress, jó helyen kell lenni!
 
Vass Adrienn

Kommentek