Hittel menni tovább

Neked írom ezt, te lány! Neked, aki előre nézel és csak ritkán hátra, de akkor is maximum fél szemmel. Jönnek - mennek a hónapok, a barátok és a divat. De egy dolog biztos csak, hogy semmi sem biztos. Közben meg végig ott leszünk, te, én és a hitünk.

Az élet, kezdetek óta kegyetlen. Senki sem szeret újrakezdeni, mégis számtalanszor kerül rá sor. Egy kapcsolat vége, egy barát elengedése, egy új év, vagy egy új évszak. A rossz dolgok ugyanúgy tovaszállnak, mint a kellemesek. Nincs ok panaszra.
 
Ha azzal a mosollyal megyünk előre, amit eddig látott rajtunk a világ, akkor előbb-utóbb megadják magukat. Sosem maradunk egyedül! A bolondok mindig megtalálják egymást.
 
Mások szerint álca a jókedvünk, és hazugság a táncunk, hiszen senki sem érheti be ennyire kevéssel. Még kevesebbel is! Nekünk elég a napfény, elég egy pohár víz és egy hangos nevetés. Mások arról beszélnek, hogy boldogok szeretnének lenni. Bármelyik perc megfelelő, mi tudjuk.
 
Ha megkérdezik tőlünk, hogy mit tettünk egy éve és mit szeretnénk jövőre, csak annyit válaszolunk, hogy éltünk és élnénk tovább.
 
Megtanultunk felejteni. Megtanultunk bocsánatot kérni és megbocsátani. Mostantól csak annyi a dolog, hogy megőrizzük a hitet a világban és önmagunkban.
 
Apró, aranyfürtös, csodálkozó és csintalan gyerek voltam még. Újra, meg újra körbefutottam a nagy étkezőasztalt. Nagymamám a lefekvéshez és lefektetéshez készült. Senki sem tanított ez előtt imádkozni, de ő belekezdett. Egymás után húzta ki a szavakat belőlem. Hiába mondtam, hogy én nem értem a lényeget és, hogy nálunk otthon ez nem szokás, ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy a Jóisten nem sértődik meg a kétségeim miatt, de miért ne okozzunk neki örömet most az egyszer. Azt is mondta, hogy fohászkodhatok azért, amit szeretnék. Ez egyfajta bónusz.
 
Ezután évekig mormoltam az esti imát. Próbáltam koncentrálni a kérésre, meg arra, hogy tiszta szívvel valljak, de legtöbbször csak nagymamám arca ugrott be. Neki mondtam az imát, hogy büszke legyen rám. Közben úgy lett hitem, hogy észre se vettem és könnyedén vészeltem át birodalmaim pusztulását. Ebből a hitből jut neked is.
 
Menj hát előre és ne sajnáld azt, aki elmarad! Ha a te hited elfogy, majd ott lesz az enyém, vagy valaki másé. Annyi mindent és mindenkit kell még megismerned, hogy felesleges búslakodás nélkül kell menned tovább.
 
A korszakaid csak színes mappák lesznek egy polcon. Talán néha fel is lapozod őket, talán valamikor később. Most csak menj tovább, fohászkodva, mosolyogva! Írd a történelmedet alázattal, és közben higgy abban, hogy valaki biztosan büszke rád, ha továbblépsz újra.
 
Rám a nagymamám vigyáz, rád meg majd én, vagy te rám. Ez az egyszerű boldogság vár az új korszak küszöbén is.
 
 
Vass Adrienn

Kommentek