Hétköznapi szabadság

Mikor jól érezzük magunkat, olyan gyorsan repül az idő, hogy észre sem vesszük, mikor meg nem, akkor szinte megáll. Ördekes módon, minél idősebbek leszünk, annál gyorsabban telik az idő, de ez nem növekszik arányosan azzal, hogy egyre jobban érezzük magunkat. Vajon miért?

 

Fiatalon önfeledtebbek vagyunk, kevesebb felelősséggel és több idealizmussal. Később mindent egyre komolyabban veszünk, és jobban elnyomjuk vágyainkat különböző „megfelelési ürüggyel”. Amikor valamit vagy valakit nagyon szeretünk, nem érezzük terhesnek az ott eltöltött időt, sőt. Amikor pedig valamit nagyon nem szeretünk, de van energiánk rá, hogy csináljuk, előbb-utóbb „mínuszba” kerülünk és kiégünk. Felelősség és az önfeledt öröm nem ellentétei egymásnak. Időt kell szánnunk magunkra és a környezetünkre, hogy feltöltődjünk, hogy MERJÜNK hallgatni arra, amit valóban szeretnénk, mert „az élet túl rövid a felesleges játszmákhoz” (Hannah Nydahl) Ehhez az szükséges, hogy több pozitív benyomás legyen a tudatunkban, mely hozzásegít minket örömtelibb tapasztalatokhoz. Ennek az egyik módszere a buddhizmusban, hogy önzetlen kívánságokat teszünk.

A buddhizmusról sokan azt hiszik, hogy lemondásokkal teli, pedig a Buddha legmagasabb szintű tanításai szerint a legmagasabb szintű igazság, az a legmagasabb szintű öröm és működés. Csak arról kell lemondani, ami gátol minket abban, hogy boldogok legyünk. Ez a nemtudásból fakad. Ez úgy működik, mint amikor a tükörbe nézünk, ugyanúgy a világban is azt látjuk, ahogyan érezzük magunkat. Mi állandóan a tükörben megjelenő képet próbáljuk megváltoztatni ahelyett, hogy magunkat, a látásmódunkat változtatnánk meg. Valójában a nemtudás arról szól, hogy a tükör és a benne megjelenő képek, a látó és a látott dolgok nincsenek elválasztva.

Ha boldogabbak vagyunk, közelebb állunk az igazsághoz, jobban is működünk. Nem kell tettetnünk semmit, ezért kevésbé félünk, több az energiánk is. Lazábbak, kreatívabbak és megértőbbek vagyunk. Melyik a valódi természetünk: a boldog vagy a boldogtalan?

S ha még mások boldogsága is fontos nekünk, ami még jobb (hiszen mindenki csak erre vágyik), akkor az életünknek is több értelme lesz. Ha képesek vagyunk mindenkinek boldogságot kívánni, akkor ez olyan, mintha az egész bolygó mögöttünk állna és támogatna minket. Hiszen mi is és mindenki más is ezt akarja.

Ha képesek vagyunk minél gyakrabban minden jót kívánni másoknak, egyre félelemnélkülibbek leszünk. Miért? Mert egyre kevésbé lesz bennünk ártó szándék, és amit kiküldünk a világba, az tér vissza. Ez nem egy bumeráng, hanem az ok és okozat, vagyis a karma. Azért félünk mások előtt szerepelni, mert félünk a megítélésüktől. Tehát ha kevesebbet ítélkezünk a körülöttünk lévő emberekről, és több boldogságot kívánunk nekik, akkor több barátságos arc vesz körül minket.

A kívánságaink előbb-utóbb teljesülnek, legyünk tudatosabbak ebben. Ezért tartják a kínaiak a leggonoszabb kívánságnak azt, hogy teljesüljön minden kívánságod. Hahaha.

Először ezek a jókívánságok mesterkéltnek hatnak, mert nem ezt SZOKTUK MEG. Miért lenne természetesebb az, ha éppen boldogtalanabbak vagyunk, és másoknak is hasonló vagy még rosszabb helyzetet kívánunk, még akkor is, ha szeretjük őket? Mi döntjük el, hogy minek adunk több energiát, hogy így ez az életvitelünkké szilárduljon.

Ha valakinek a kezében egy kiló sár vagy egy kiló arany van, mit szeretnénk megosztani vele? Ha kiállunk a magunk és mások boldogsága mellett, nem lesz unalmas az életünk. Láma Ole Nydahl szerint a legjobb kívánság az, hogy: „ Legyek képes minden lény javára válni és mindeközben élvezni is ezt!”

Red

Kommentek